A hideg idő miatt sokat nem lehet most kint lenni, úgyhogy inkább benti programokkal ütjük el az időt. :) Kaptunk kölcsön egy hordozókendőt, ami szerintem nagyon praktikus és Marci is kényelmesen el van benne. Babakocsi tologatás helyett is jobb, hiszen így tudom fogni séta közben a lányok kezét is. :) Persze a lányok is rögtön kipróbálták itthon a saját kendőjüket. :))

A lányok elhozták a nyarat is és vagy piknikeztek vagy napoztak a szőnyegen. :D

A járókát és a kiságyat is ki kellett próbálni.:)

Hétvégi program Atinál mostanában még a futás, fut reggel, fut este, fut félmaratont, fut erdőben, versenyeken. :)

Közben végre kijött a Huszár dédi is babalátogatóba. Illetve a "sütis" dédi többször is jött már azóta. :)

Idén ugyan nem esett sok hó, de mikor esett, akkor mehettünk is ki rögtön az udvarra, hógolyózni. Hóember építésre ugyan nem volt jó a hó, de szánkózni lehetett azért. :))

Fifi és Néró állandóan trollkodik a fényképezéskor. :)

A szászvári Közösségi Házban volt farsangi készülődés, ahova Atival mentek le a lányok. Majd mi itthon felpróbáltuk a jelmezt is, persze Dorka sem maradhatott ki. :) Február 21-én pedig jöhetett az ovis farsang. :)

Elkészültek a "gimaszkok" :)

Csingiling:

Oviban:

Előző hétvégén volt ismét örökbefogadói nap is, ahova csak Ati ment most. A decemberin még én is ott voltam, erről most még egy pocakos kép. :))

A mostaniról pedig egy-két kép. :)

Az egyik internetes magazinban pedig adtam egy interjút, ahol azért kerültem képbe mert a három gyerkőc mellett az állatvédelemmel is foglalkozom aktívan. Szerintem jól sikerült! :)

Bemásolom, hogy biztos meglegyen, link ide vagy oda. :D Igaz így kicsit szétcsúszott, de legalább meglesz. Többször voltunk már a helyi tv-ben is illetve a Dunántúli Naplóban, Bama.hu oldalon, illetve rádióműsorokban is. De úgy érzem ez az interjú lett a leghosszabb, legőszintébb, legsikeresebb. :)

A link: http://nofejleszto.cafeblog.hu/2014/02/06/a-nok-erzekenysege-menti-meg-az-allatokat/

A nők érzékenysége menti meg az állatokat

Nőfejlesztő

2014. Feb. 06.

Hozzászólások (0)

Tünde célja a gazdisodási arány javítása, amiben önkéntesként és aktív egyesületi alelnökként maga is tevékenyen részt vesz. Közben anyuka, feleség, vagyis “ezermester”. Az állatvédelem otthonról hozott indíttatás nála, mint sokunknál, de ő a kutya-macska-hörcsög szeretet után nem állt meg. Előadásokon beszél az állattartás terápiás hatásáról, és nem rejti véka alá véleményét az állatvédelemmel kapcsolatos háttértudatlanságról sem.
Szerencsés, mert férje és mindkét kislánya is lelkes állatvédő.
Nálad adott az első kérdés is, Tündi, te mindig kutyás-macskás voltál, s ezért egyértelmű az utad a Komlói Állatvédő Egyesület alelnökségéig?
Gelányiné Tóth Tünde: Utólag visszagondolva igen. Ovis koromban miután lemondtam arról, hogy légi utaskísérő legyek, a következő álmom az volt, hogy állatorvos leszek. Később pedig, hogy tanítónő, ami meg is valósult, igaz pályaelhagyóként. Viszont az állatok szeretete az egész gyerekkoromat meghatározta. Szinte bennük bíztam egyedül.
Sajnos nem épp rózsás családi háttérrel rendelkezem, így hamar megtanultam, hogy ki, kik őszinték, kik azok akik szeretnek a környezetemben, beleértve ide az állatokat is. Ha rossz napom volt, csak kimentem megölelni a kutyánkat, hosszú ideig ücsörögtem mellette. Ma már bizonyított tény is, hogy az állatok simogatása oldja a stresszt, boldogsághormonokat termel, szóval nem volt ez véletlen.

Már egész kisiskolás koromban elítéltem azokat, akik bántottak akár gyerekként, akár felnőttként egy-egy állatot. A disznóvágásokon is sajnáltam az állatokat, a tyúkok levágásánál is vállaltam minden feladatot, kivéve az élet kioltását, azt nem bírtam nézni sem…
A nagymamámnál a malackák közé is simán bementem játszani, nyuszikat is mindig megszelídítettem nála.

Később mikor Pesten dolgoztam, és ott is laktunk egy darabig egy pici lakásban, szinte reggeltől estig nem voltunk otthon a párommal, így cicát, kutyát nem tudtunk tartani. Hörcsögeink voltak, mert úgy éreztem, kell, hogy legyen valamilyen állatka a közelemben, nélkülük nem élet az élet.

Hét éve mikor újra családi házba költöztünk, akkor szinte rögtön lett kutyánk, cicánk.
- Nem olyan egyértelmű azért, hogy az állatszeretet magával vonja az állatvédelmet is, pláne egyesületi formában. Ti belefogtatok a Komlói Állatvédő Egyesület megalapításába, ami inkább aktív, mint passzív szervezeti forma, hiszen olyan célokat, feladatokat vállaltatok fel, amikben a tagoknak folyton jelen kell lenni, oda kell tenniük magukat.
Gelányiné Tóth Tünde: Igazából Komlón több önkéntes dolgozott, hol egymástól függetlenül, hol együtt, illetve az Önkormányzattal is próbálkoztak néhányan egyezkedni, akik javasolták, hogy Egyesületként üljünk le tárgyalni. Ezért az egyik önkéntes felvetette az ötletet, hogy egységben dolgozzunk tovább, így 2012 nyarán megalakult a Komlói Állatvédő Egyesület, akkor 12 taggal. A tagok nagy része azóta kivált családi, munkahelyi és egyéb okok miatt, de léptek be új tagok.
Jelenleg 17-en vagyunk, bár ebből nem mindenki aktív tag, de jó úton haladunk úgy gondolom.
Eredetileg a gyepmesteri telep kutyáinak kiszabadítása volt a cél, viszont mára már elég sok mindennel foglalkozunk. Szinte minden tagunk munka, vagy egyéb elfoglaltság mellett önkéntesként, szabadidejében foglalkozik az egyesületi feladatokkal, ezért a feladatok eloszlanak, így talán sikerül minden területen helyt állni.
Első sorban, ha elhagyott, kidobott állatról értesülünk, akkor próbálunk befogadót keresni, majd ha nem találjuk meg a kutya gazdáját, akkor két hét karantén lejárta után kapnak oltást, chipet és ivartalanítjuk őket, majd indulhat a gazdi keresés interneten, több fórumon is. Ezeket a költségeket adományokból, licitre felajánlott tárgyakból, kihelyezett adománygyűjtőkből, kupakgyűjtésből szoktuk összeszedni.
Sajnos telephelyünk nincs, így ideiglenes befogadóknál vannak elhelyezve az állatok. Ami azért nem feltétlen rossz, hiszen így családban vannak addig is az állatok, és nem egy pár négyzetméteres kennelben, így mindemellett megismerjük az állat viselkedését gyerekekkel, más állatokkal, közösségben stb.
Alakulásunk óta több mint 400 gazdicsere (saját hirdetés, saját gazdi kérése alapján stb.) zajlott le rajtunk keresztül, ebből 100 fordult meg az ideiglenes befogadóknál, szóval elég jó a “gazdisodási arány” úgy gondolom. Ez talán köszönhető annak is, hogy nagyjából havonta vannak örökbefogadó napjaink is különböző helyeken, saját ill. külsős rendezvényeken.
Tevékenységünk része még az elszegényedett helyek látogatása. Ezek általában kertes, lakott területek Komlón, ahol sok kutyát tartanak, – befogadták őket – de nehézséget okoz az etetésük, így őket időnként élelemmel támogatjuk és féreghajtót is viszünk, ivartalanítási akcióval próbálkozunk, illetve próbálunk keresni saját gazdás kutyáknak más helyet, ha kérik.

Emellett általános iskolákba is járunk időnként és öregotthonokba is ellátogatunk, évente kétszer kutyákkal előadást tartani, terápiás céllal.
Sokszor olyan feladatot is elvállalunk ami elsődlegesen nem a miénk lenne, hanem pl. a jegyzőhöz kellene hivatalosan fordulni. Ha mi megyünk ki és tájékoztatjuk az állattartót pl. a helyes állattartásról, akkor sok esetben megoldódik a probléma jegyzői feljelentés nélkül. Sokszor sajnos csak a tudatlanság van a háttérben és nem elsősorban a rosszindulat, bár előfordul az ellenkezője is… Több elhagyott kertben él ott felejtett kutya… őket is igyekszünk kimenteni, ideiglenes helyet keresni neki, majd felkutatni a „tulajdonost” és lemondatni a kutyáról, így új esélyt adva neki.
A facebookon ezen kívül van több rovatunk, igyekszünk érdekes és hasznos cikkeket készíteni, akár álvemhességről, ivartalanításról, kutyatartásról. Van egy „Állatorvos válaszol” rovatunk is, ahol felteheti bárki a kérdését, szerencsére élnek is vele. Nemrég pedig ivartalanítási akciót is indítottunk, így kedvezményesen ivartalaníthatják az állataikat a környéken élők, akik felelős állattartók, de mondjuk eddig nem engedhették meg mindezt maguknak a magas árak miatt.
- És miért tartod fontosnak ezt a tevékenységet szervezeti szinten támogatni és kommunikálni?
Gelányiné Tóth Tünde: Sajnos sok rossz saját tapasztalat miatt. Illetve az emberek elég nagy része nem érti, hogy az állatkínzás megelőzése és büntetése miért olyan fontos. Az állatkínzók majd 80%-a családon belül is erőszakos. Illetve, ha gyerekkorban nem tanulják meg, hogy nem szabad bántani az állatokat, akkor később a társaikkal folytatják. Szomorú statisztikai adat és tény, hogy ezek a gyerekek felnőttkorukban nagy eséllyel erőszakos elkövetőkké válnak.
- Miket tartasz eredménynek a munkátokban? És mi lehet egyenlőre megoldhatatlannak tűnő probléma az egyesület életében?
Gelányiné Tóth Tünde: Az eredményeink pozitívak, főleg, hogy ilyen rövid idő alatt értük el őket. Negyedévente készítünk statisztikát, ahol eddig még mindig emelkedtek a számok, mind az örökbefogadásokat illetően, mind az adományok gyűjtését illetően, igaz az állományba vett állatok száma is nőtt.
Az is siker, hogy egyre többen tudnak rólunk, egyre többen kérnek tőlünk segítséget.
Kudarcnak talán az Önkormányzattal való tárgyalásokat tekintem, hiszen ígéreteket folyamatosan kaptunk, de azok nagy része nem valósult meg és jelenleg úgy tűnik nem is fog. Például a gyepmesteri telep ügye az, ami még mindig kérdéses.
Állandó probléma az állatok azonnali elhelyezése, hiszen nincs telephelyünk, csupán ideiglenes befogadókkal dolgozunk, akik általában teltházasak.
- Szerinted mit tanulhatunk emberként az állatoktól, ha állattartókká válunk? Neked miben segítenek, mitől vagy több általuk?
Gelányiné Tóth Tünde: Az állatoktól legtöbbet a gyerekek tanulhatnak. Hamarabb tanulja meg egy kutyás gyerek a világ dolgait, könnyebben alakít ki kapcsolatokat.
Az időseknél oldja a magányt, a stresszt, csökkenti a vérnyomást, ha állatot tartanak. De szinte mindenkinél, aki felelős állattartó van valami pozitív hatása, napirend, több mozgás, felelősség vállalás.
Én azt vallom, hogy akkor igazán segítőkész az ember, ha olyanon segít, akitől nem vár cserébe semmit. Az állatmentés pont ilyen, nincs köszönöm, de egy-egy megmentett kutya hálás tekintete számunkra a legnagyobb fizetség!
- Önkéntesség: úgy érzem ez a fogalom elsősorban a női szolgálatkészséghez kötődik, vagyis ránk nőkre jellemzőbb. Te hogy látod ezt? Vannak férfi önkénteseitek?
Gelányiné Tóth Tünde: Az Egyesületben kezdetekben is volt egy-két férfi önkéntes és most is van köztünk, bár valóban többen vagyunk nők a csapatban. Talán ugyanaz a különbség, mint bármely más munkahelyen. A nők szervezőkészsége kell egy-egy esethez, de tagadhatatlan, hogy sokszor jól jön, ha helyszíni kivonuláskor ott van velünk esetleg az erősebb nem képviselője is.

A fenti állítás úgy látom általánosságban más szervezeteknél is jellemző, hogy több a női önkéntes, állatvédő, állatmentő, mint férfi. Oka lehet még, hogy a nők érzékenyebbek és fogékonyabbak arra, hogy segítsenek a szenvedőknek.
- Picit mesélj a családi életedről is, hiszen anyuka is vagy, feleség, s e mellett egy aktivista. Mindig ilyen pörgős, sokrétű életet éltél?
Gelányiné Tóth Tünde: Mindig is pörgős voltam, nem tudtam már az iskolában sem a fenekemen maradni.

Később iskola mellett volt, amikor két állásom volt, a munkahelyeimen is sokszor elvállaltam plusz feladatokat, oktatásokat stb. Mikor gyedre mentem a legnagyobb lányunkkal, akkor is azon gondolkodtam, hogy mit lehetne itthon csinálni még azon kívül, hogy mosok, főzök, takarítok persze.

Igaz a tervezgetésben nem sokáig jutottam, mert a nagyobbik lányunk születése után 22 hónappal megérkezett a kisebbik lányunk. Ő már elmúlt fél éves, mikor belecsöppentünk komolyabban az állatvédelembe a férjemmel, majd rá fél évre alakult meg az egyesület, ahol alelnöknek választottak.
Tünde és férje, egyik lányukkal

Nemrég pedig megszületett a kisfiunk, úgyhogy mondhatjuk az egyik kicsi, a másik pici, a harmadik pedig még egész csöppség.

Az Egyesület így egy kicsit most háttérbe szorul, de egy kis napi rutin kialakításával, szervezéssel képben vagyok minden eseményt illetően. Most szervezzük például a következő örökbefogadó napunkat és az ivartalanítási akció is nemrég ért véget, plussz a napi telefonok, facebook posztok stb. Szerencsére azért többen figyeljük a napi teendőket, így ha valamelyikünk épp nincs képben, akkor van valaki más, aki tartja a frontot. A férjem is az Egyesület tagja, így néhány dolgot együtt csinálunk, illetve itthon is sokat segít a gyerekek és a háztartás körül is.
- Ahogyan mesélsz a magánéletedről és az egyesületi feladatokról, sikerekről, úgy érzem, JÓ helyen és jó kézben vannak az állatvédelem dolgai Nálatok. Optimistának tűnsz . Mit neveznél meg sikernek a munkátokban?
Gelányiné Tóth Tünde: Egyesületi szinten legnagyobb sikereknek a gyepmesteri telepről, altatás elől mentett állatok gazdihoz juttatását éltem meg az elején. Később pedig azoknak a kutyáknak a gazdihoz juttatását, akik nálunk vendégeskedtek akár hetekig, vagy esetleg hónapokig. Ilyenkor az elválás nehéz, de az is sikerélmény, hogy el tudjuk engedni, hogy jöhessen helyette egy újabb élet, akinek kell az esély és a hely.
Siker, amikor idősebb kutyát sikerül gazdihoz juttatni, ami azért nem egyszerű, főleg, ha sötétebb színű, hiszen itthon valamiért a sötétebb színű ebeket valamiért később fogadják örökbe, mint a világos színű társaikat. De volt már, hogy fél szemű pincsit gondoltuk esélytelennek, majd mégis gazdihoz került. Nem is tudnék kiemelni egy-egy külön esetet, tényleg minden eset önmagáért siker.
Saját életemben pedig legnagyobb siker talán az önállóságom, hogy nem függök senkitől. Elég korán elköltöztem otthonról annak idején és elkezdtem dolgozni, így minden amit magamtól értem el, a családom, az otthonom, a munkám mind sikernek élem meg, persze nem hullámvölgyektől mentes, de semmi sem az…
- Nem akarom beléd beszélni, de Nálad a női önmegvalósítás része az áldozatvállalás kérdése? (az állatokért való felelősség vállalásra gondolok)
Gelányiné Tóth Tünde: Ebbe így eddig nem gondoltam bele, igazából tényleg kisgyermekkoromtól ott lógott ez a dolog a fejem felett, és amint saját házunk lett, például eszünkbe sem jutott kutyát venni, hanem befogadtunk, illetve örökbe fogadtunk a bonyhádi Egyesülettől. Őket utána is segítettük, amivel tudtuk. A Komlói Állatvédő Egyesület alakulásáig pedig sodortak az események.
Inkább így alakult, mint hogy az önmegvalósítás része lenne, persze akarni kellett, hogy így alakuljon.

Azt is jó látni, hogy a gyerekeink ebbe nőnek bele, elfogadják, hogy néhány kutya csak pár napot, hetet tölt nálunk, majd szerzünk neki új gazdit. Már most értik az összefüggéseket és tudják, hogy az állatokat tiszteljük és nem bántjuk. Reméljük ők lesznek a jövő állatvédői!