Magyarszéki búcsú

Mint minden évben, idén is augusztus utolsó szombatján Magyarszéken ebédeltünk Attila keresztszüleinél. Ilyenkor tartják ugyanis a faluban a szokásos búcsút. Bius már nagyon várta, mert mondtam neki, hogy majd körhintázhat. Odafele alig negyed órát aludt a kocsiban, így gondoltam, hogy hamar el fog fáradni.

Ebéd előtt még nem látszott rajta, futkározott az udvaron, játszott másod unokatesóival, Katával, Barnussal és Csongorral. A domboldal tetejére Laci leszúrt egy kötelet és azon ügyesen mászkált fel-le Bius, mint egy kis hegymászó! :)

Miután Zsoltiék is megérkeztek ebédeltünk mi is. Persze felváltva, így mindig valaki figyelt a gyerkőcökre.

Ebéd után mindenki kiment az udvarra. A gyerekek folytatták a játékot, illetve mi is játszottunk egy kicsit. Vagyis célba lőttünk egy ásványvizes palackra. Egyet lőttem én is. Legalább már 15 éve nem lőttem légpuskával, de elsőre eltaláltam a palackot.:) Kata és Barnus is nagyon ügyes volt (persze kis segítséggel). Csak úgy folyt a víz a feltöltött palackból, mint a vízesés! :D


Egy idő után, mikor már a gyerekek eleget rágták mindenki fülét lementünk a búcsúba.
Biust felültettük egy kis körhintára (persze Ati is odaguggolt mellé, nehogy szökjön). Szerencsére, mivel Bius már eléggé fáradt volt nem volt gond, maradt a fenekén. :) Az álmosság miatt nem látszott rajta, de élvezte a dolgot.

Később Lackóval is ment egy kört.

A körhinta után a vonatot nézte ki magának. Egyedül nem mertem volna felültetni, de Teca befizette Barnussal és Katával együtt Biust is. Így hármasban vágtak neki az utazásnak. :)

Dorka egy darabig aludt az árnyékban, aztán mikor felébredt kezdődött a mosolyparádé! :) Nagyon mosolygós baba. Etetés közben is sokszor csak mosolyog evés helyett. :D
Teca egy kicsit megdajkálta, amíg én Biust fényképeztem.

A gyerekek kedvence a trambulin volt. Kata és Barnus a nagyobbra pattant fel, míg Csongor és Bius a kicsit próbálták ki.

Csongort úgy kellett kikergetni a háló mögül, annyira élvezte, hogy nem akart kijönni. :)

Szívesen maradtunk volna még, de Bius már nagyon álmos volt, a negyed óra alvás nem volt neki elég. Mikor láttam, hogy hiszti közeli állapotban van, akkor elindultunk haza. Amint elindult az autó és a tejcsis üveget betette a szájába már durmolt is az alvós békáján. :) Persze Dorka is hamar elaludt. Mikor a ház elé értünk még nem ébredtek fel, így nem szálltunk ki rögtön a kocsiból. Minden összevetve jól éreztük magunkat, főleg a gyerekek, ami a lényeg! :)

Hajni barátnőm nálunk! :)

Hajni barátnőm mindig be van táblázva. Olyan, mint egy örökmozgó, mindig megy valahova, vagy jön valahonnan! :) Éppen ezért, mikor felhívott, hogy ezen a hétvégén el tud jönni, akkor rögtön átszerveztük a szombatot. Egyedül a fodrászt nem mondtam le, de azt hamar elintéztem nap közben. :) Attila pénteken Pestről haza felé beugrott érte, így itt aludt. Bius már nagyon várta, mert nagyon szereti. Ritkán találkoznak, de nem felejti el és mindig emlegeti, illetve, ha hasonló lányt lát az utcán már eszébe is jut!Úgyhogy amint ide ért Hajni már le is csapott rá Bius és tíz perc alatt átrendezve a szobáját megmutatott neki mindent ami érdekes lehet. :) Rángatta mindenfele, de jót szórakoztak. :)

Néha egy kicsit hagyta, hogy Dorkát is dajkálja. :)

Atinak mondtam, hogy csináljon rólunk egy-két közös képet, mert kevés van ilyen. Hajni szerint az első lett a jobb, szerintem a második, így mindkettőt felteszem. :)

A fodrász jó "rövidre" levágta a hajam, ahogy látszik kb. 10 centivel lett rövidebb. :)

Mielőtt Hajni elindult haza megkérdeztük, hogy lenne-e Dorka keresztanyukája. Attilával mindketten rá gondoltunk ebben a témában. A válaszon meglepődtem. Azt gondoltam, mivel már vannak keresztgyerekei így nem dobja fel nagyon a téma. De szó szerint a nyakamba ugrott, hogy mindig is vágya volt, hogy egy kicsi babának legyen a keresztanyukája, mivel a jelenlegi keresztgyerekei már nagyobb gyermekként estek át a keresztségen! Szóval örültünk, hogy örült. :D Hajni eszembe juttatta, hogy az esküvőnkön lehetett először koszorús lány, ami szintén nagy álma volt. Persze azóta már volt még vagy ötször ebben a szerepben. :) De tényleg öröm, hogy ezt a vágyát is teljesíthettem! :)

Mivel elég jó idő volt, így miután Hajni elindult a buszra Ati elvitte Biust a strandra egy kicsit. Kiara is ott volt, így játszottak egy jót. :)

Csak csajok - Mozis, sétálós délután

Tegnap csaptunk egy görbe napot a barátnőimmel. Már egy ideje terveztük, hogy kellene megint egy mozizós délutánt beiktatni a monoton hétköznapokba. Kinéztük a Rossz tanár című filmet, lefoglaltam előző nap a jegyeket és szombat dél körül beautóztam Komlóra. Ati Dorkával maradt itthon. Persze fejtem előre tejcsit, hogy tudjon neki enni adni. Biust pedig bevittem Gizi mamáékhoz. Zsuzsika kétségbe is esett, mikor látta az ablakból, hogy elhúzok a házuk előtt, azt hitték ott hagyom őket. :) Persze megnyugodtak, mikor telefontálam és mondtam, hogy csak Biust vittem el Dávidföldre. :D

Pécsre beérve miután átvettük a jegyeket leültünk enni a Plázában.

A film nagyon jó volt, sokat nevettünk rajta!

Neeem, nem csak hárman voltunk a moziban, főleg, hogy nem mi fotóztunk. :) Annyi történt, hogy elsőnek érkeztünk a terembe. :D

Mivel augusztus 20-a volt, így elsétáltunk a Széchenyi térre, megnéztük a programokat, a kirakodó vásárt. A téren a vízlépcsőnél sok kis lurkó hűsölt a melegben. Mi pedig egy pálmafát néztünk ki, ahol fotózkodtunk. Moncsi szerint a kép olyan, mintha Horvátországban, vagy Görögországban lennénk. Éss tééényleg! :D

Az ókori romokat is majdnem megnéztük a Székesegyház alatt, de épp egy esküvőt tartottak ott, így kihagytuk a múzeumot. Tusnádfürdőről voltak kürtős kalács árusok. Zsuzsikával eszünkbe jutott, hogy milyen jó is volt Erdélyben, így végig vártuk a hosszú sort és begyűrtünk egy fahéjas kalácsot! :)

A térről lefele sétálva megtetszett Móninak az utcazenészek dala, így dobott be egy kis aprót nekik, illetve, hogy ne maradjunk ki Zsuzsi és én is dobtunk nekik pár forintot. Ránézésre inkább főiskolások voltak, akik kedvtelésből zenéltek kint, szóval szerintem nem megélhetésre gyűjtötték az aprót.


Jó volt egy kicsit kikapcsolódni a gyerekek nélkül, pedig csak az járt végig a fejemben, hogy vajon mit csinálnak, ettek-e már stb. De ez már csak így van! Néha olyan jól jönne egy kis csönd, mikor csönd van, akkor pedig hiányoljuk! :))

Balaton helyett tüszős mandulagyulladás

Úgy volt, hogy Ati nagybátyjáék akkor lesznek Balatonfenyvesen, mikor Ati épp a kéthetes szabadságát tölti. Ezért úgy beszéltük meg, hogy elugrunk hozzájuk egy napra. Öcséméktől elkértük Szandit is. Mivel a hétvégén eléggé kimerült mindenki a programok alatt, így elnapoltuk a hétfői indulást, keddet pedig az időjárás előrejelzés miatt vetettük el. Szerdán indultunk volna. Volna, mert Bius belázasodott. Előző este már egy kicsit meleg volt a homloka. Másnapra viszont már 38,4 volt a láza. Lázcsillapító kúppal egész nap jól érezte magát, persze többet aludt. Azt gondoltam, hogy egy nap alatt lemegy rajta, mint a legutóbbi betegség. De nem így lett, ezért csütörtök reggel Attila elvitte a doktornőhöz. Egy tapasszal jöttek haza, mert kapott szurit, illetve írtak fel antibiotikumot, mert tüszős mandulagyulladás volt a diagnózis. Nem tudom hol kapta el a bacit, mert, ha Siklóson kapta volna el, vagy az állatkertben, akkor már régen elő jött volna szerintem. Ha csak nem lappangott az miatt, hogy Bius is megissza a fölösleges lefejt anyatejet. Nem tudom. Végül is mindegy. Most már persze sokkal jobban van, de azért végig visszük az antibiotikum kúrát, nehogy vissza essen. Balatonra pedig idén nem jutunk el, ha csak jövő héten nem lesz még jó idő. Még meglátjuk. De fontosabb Bius gyógyulása, mint a Balcsi. Csak nem eresztik le és meglesz még jövőre is! :D

U.i.: Annyira vigyáztunk, hogy Dorka ne kapja el a betegséget, hogy közben én kaptam el.:( Úgyhogy 38,5 fokos lázam lett nekem is. Kaptam antibiotikumot is, amit lehet szoptatás alatt szedni. Jól mérik a gyógyszer kilóját, mert 3500 forint volt öt szem! ... A lényeg, hogy már mindenki jobban van és reméljük nem megy körbe már a betegség. :) Csütörtökön pedig már a régóta halogatott kétéves korban szokásos vérvételre is sikerült eljutni. Bius egy hős volt! Egy hang nélkül tűrte az ujja bökdösését. Persze felkészültünk rá már napokkal ezelőtt, hogy a néni majd megböki az ujját és fájni fog, így lehet rosszabbra számított és azért nem sírt. ;)

Állatkert

Strandolás másnapján beterveztünk egy állatkerti sétát, mivel szülinapi programok voltak a pécsi állatkertben. Vittük unokahúgomat Szandit is. Gondoltuk a lányok már abban a korban vannak, mikor érdeklik őket jobban az állatok élőben is, nem csak a mesekönyvekben. Na meg kipróbáltuk milyen három gyerekkel programot csinálni. :) Később, ha úgy alakul lehet lesz még egy gyermekünk, bár sokszor úgy gondolom, hogy nem kellene a sorsot tovább kísérteni, hiszen mindhárom terhességnél hosszú volt a köldökzsinór genetikai okokból és ugye Gina születése ez miatt vált tragédiává. Máskor pedig úgy gondolom, hogy vigyáz a húgaira és ha lesz még egy hugi vagy öcsi, akkor rá is fog vigyázni... Na nem térek el a témától! Állatkert!
Hátul éppen elfért egymás mellett a három gyerekülés. Dorka egész végig babanyelven dumált a csajoknak, akik rá voltak cuppanva az iszis üvegekre. :)


Mikor odaértünk megvettem a belépőket és rögtön feltettem azt a fontos kérdést, hogy hol van a wc, mert keresztlányunknak dolga lett volna ott. Persze a válasznak nem örültem, mert az állatkert túlsó felén volt a mellékhelyiség, így maradt a bokor. :))


Dorka megette az adag lefejt tejcsit és utána elaludt a babakocsiban, miközben tologattam. Ati pedig kézen fogta a lányokat és sorban megnéztük az állatokat.


Sorban először jöttek a majmok, az ormányos medve, rókák, borzok. Mikor a papagájokhoz értünk az nem tetszett mindenkinek, mert nagyon hangosak voltak. Ezért gyorsan tovább mentünk a lámákhoz, csacsihoz, illetve megkerestük a vízilovakat. Épp a medencében játszottak egymással, ami elég látványos volt.



Később bekukkantottunk a zebrához és több furcsa állathoz is. Volt amelyiknek a neve volt fura, de volt aminek a kinézete. Az egyik állat például úgy nézett ki, mint ha egy őzikét és egy kengurut kereszteztek volna. :) Ő volt a Nagy mara hivatalos nevén.:) Az utána következő képen sem egy vadmalac, hanem az Örvös pekari látható. No legyen, ha így hívják, de a lányoknak inkább azt mondtuk, hogy iiigen, ez egy vadmalac. :D :D


Az oroszlánhoz a pónikon keresztül vezetett az út. Az állatok királyából sok minden nem látszott, mert épp jól lakottan egy fa mögé bújva csak a lábát láttuk fentről, illetve később a lépcső aljáról még a hátát sikerült megtekinteni. :D

Az oroszlánnal való szemezésben annyira elfáradtunk, hogy közbe iktattunk egy pihenőt is. Biust a padon átpelenkáztuk igazi profik módjára. :) Utána jöhetett a kalácsmajszolás és az iszik kiosztása. Bius és Szandi nagyon jól viselkedtek. Az elején persze ketten három felé akartak menni, de el lett nekik magyarázva, ha nem viselkednek jól, akkor nem tudjuk végig nézni az állatokat és haza kell menni. Ez elég motiváció volt úgy tűnt. :)

A szusszanás után érdekesség volt a többi állat mellett a lánykáknak a strucc és a mögéjük elbújó kenguruk. A préri kutya és a szurikáta pedig az én kedvenc állataim! Hát nem aranyosak!? :D Összefutottunk egy régi osztálytársammal is, akivel váltottunk néhány szót, aztán indultunk is tovább a még kimaradt állatokat felfedezni.

Mondhatnám, hogy bölény pedig Ati kedvence volt, de nem hiszem. Csak azért teszem be ide a képét, mert elég nagy állat ahhoz, hogy meg legyen említve. :D persze sok más állatka volt még, de akkor több oldal csak a fotókkal lenne tele. ha mindet feltenném. :) A tevéhez sajnos már nem jutottunk el a végén, mert a sétától kimerültek a kicsik, így nyügisek kezdtek lenni. Hazafele egy kicsit el is szundítottak. Azt hiszem ősszel elmegyünk majd csak Biussal végig nézni az állatkertet, akkor több időt tudunk majd eltölteni egy-egy állatnál.