Állatkert

Strandolás másnapján beterveztünk egy állatkerti sétát, mivel szülinapi programok voltak a pécsi állatkertben. Vittük unokahúgomat Szandit is. Gondoltuk a lányok már abban a korban vannak, mikor érdeklik őket jobban az állatok élőben is, nem csak a mesekönyvekben. Na meg kipróbáltuk milyen három gyerekkel programot csinálni. :) Később, ha úgy alakul lehet lesz még egy gyermekünk, bár sokszor úgy gondolom, hogy nem kellene a sorsot tovább kísérteni, hiszen mindhárom terhességnél hosszú volt a köldökzsinór genetikai okokból és ugye Gina születése ez miatt vált tragédiává. Máskor pedig úgy gondolom, hogy vigyáz a húgaira és ha lesz még egy hugi vagy öcsi, akkor rá is fog vigyázni... Na nem térek el a témától! Állatkert!
Hátul éppen elfért egymás mellett a három gyerekülés. Dorka egész végig babanyelven dumált a csajoknak, akik rá voltak cuppanva az iszis üvegekre. :)


Mikor odaértünk megvettem a belépőket és rögtön feltettem azt a fontos kérdést, hogy hol van a wc, mert keresztlányunknak dolga lett volna ott. Persze a válasznak nem örültem, mert az állatkert túlsó felén volt a mellékhelyiség, így maradt a bokor. :))


Dorka megette az adag lefejt tejcsit és utána elaludt a babakocsiban, miközben tologattam. Ati pedig kézen fogta a lányokat és sorban megnéztük az állatokat.


Sorban először jöttek a majmok, az ormányos medve, rókák, borzok. Mikor a papagájokhoz értünk az nem tetszett mindenkinek, mert nagyon hangosak voltak. Ezért gyorsan tovább mentünk a lámákhoz, csacsihoz, illetve megkerestük a vízilovakat. Épp a medencében játszottak egymással, ami elég látványos volt.



Később bekukkantottunk a zebrához és több furcsa állathoz is. Volt amelyiknek a neve volt fura, de volt aminek a kinézete. Az egyik állat például úgy nézett ki, mint ha egy őzikét és egy kengurut kereszteztek volna. :) Ő volt a Nagy mara hivatalos nevén.:) Az utána következő képen sem egy vadmalac, hanem az Örvös pekari látható. No legyen, ha így hívják, de a lányoknak inkább azt mondtuk, hogy iiigen, ez egy vadmalac. :D :D


Az oroszlánhoz a pónikon keresztül vezetett az út. Az állatok királyából sok minden nem látszott, mert épp jól lakottan egy fa mögé bújva csak a lábát láttuk fentről, illetve később a lépcső aljáról még a hátát sikerült megtekinteni. :D

Az oroszlánnal való szemezésben annyira elfáradtunk, hogy közbe iktattunk egy pihenőt is. Biust a padon átpelenkáztuk igazi profik módjára. :) Utána jöhetett a kalácsmajszolás és az iszik kiosztása. Bius és Szandi nagyon jól viselkedtek. Az elején persze ketten három felé akartak menni, de el lett nekik magyarázva, ha nem viselkednek jól, akkor nem tudjuk végig nézni az állatokat és haza kell menni. Ez elég motiváció volt úgy tűnt. :)

A szusszanás után érdekesség volt a többi állat mellett a lánykáknak a strucc és a mögéjük elbújó kenguruk. A préri kutya és a szurikáta pedig az én kedvenc állataim! Hát nem aranyosak!? :D Összefutottunk egy régi osztálytársammal is, akivel váltottunk néhány szót, aztán indultunk is tovább a még kimaradt állatokat felfedezni.

Mondhatnám, hogy bölény pedig Ati kedvence volt, de nem hiszem. Csak azért teszem be ide a képét, mert elég nagy állat ahhoz, hogy meg legyen említve. :D persze sok más állatka volt még, de akkor több oldal csak a fotókkal lenne tele. ha mindet feltenném. :) A tevéhez sajnos már nem jutottunk el a végén, mert a sétától kimerültek a kicsik, így nyügisek kezdtek lenni. Hazafele egy kicsit el is szundítottak. Azt hiszem ősszel elmegyünk majd csak Biussal végig nézni az állatkertet, akkor több időt tudunk majd eltölteni egy-egy állatnál.