A kiírás most január 2-a volt, viszont a fordulónapokat mindig előtte pár nappal hétfőre tették csütörtök helyett, így december vége volt a másik verzió. Mondjuk nem ez volt a lényeg, mert ismét megbeszéltük a dokival, hogy előbb megindítjuk, hogy ne legyen ugyanolyan gond, mint Ginánál, ha már ezt írja elő ilyenkor a protokoll is. Az biztos, ha valakivel egyszer hasonló dolog történt jobb nem megvárni a végét. Igaz Biusnál 38+5 nap, Dorkánál pedig 39+3 nap volt mire meg lehetett indítani, most pedig 38+3 napra (december 22-én) sikerült, már a belső méhszáj is nyitva volt kicsit. Gondoltam, hogy most kicsit hamarabb végzünk, hisz már negyedik szülés. De a szervezetem, vagyis a méhszájam ismét nem úgy reagált, hogy itt gyors szülés lett volna. :) Anno Ginánál 13 óra, Biusnál 11, Dorkánál 7,5 óra volt az infúzió bekötésétől a szülésig. Na most sem úsztam meg kevesebbel, így ismét 7,5 óra lett az idő. :D Bár tudom, hogy az indítás jobban fáj, hiszen a 2 perces fájásokkal indít rögtön, illetve mondják, hogy minél többedik szülés annál jobban fáj! Tanúsítom! A műtőből leszóltak, hogy mi újság, néha akkorát kellett kiabálnom, pedig magas a fájdalomtűrő képességem. De mondták a szülésznők is, hogy nem gond, ez van. :)) Igaz előtte három napban, amíg bent feküdtem nem nagyon tudtam aludni a kórházi ágyon a sérvem miatt, úgyhogy igencsak álmos voltam. :S A méhszáj eltüntetése sem sikerült elsőre, mint máskor, úgyhogy a végén már vizes lepedővel próbáltak élesztgetni, tényleg volt olyan pillanat, mikor nem láttam semmit, csak éreztem, hogy ez .... fáj... De lényeg, hogy túl vagyunk rajta!:)) Főleg, hogy az úrfi kézzel előre jött ki (anno Gina is ugyanígy jött.. keze a feje mellett...). Így a kitolás nem volt egyszerű, többedik nekifutásra bújt ki végül Marci, mert ugye a keze ott volt pluszban, meg a válla is így szélesebb területet foglalt el. De kifért végül! :D Sőt most varratom sem volt. :P Ati elvágta a zsinórt ismét, aztán indult a boltba nekem kajáért, mert ugye éhgyomorra mégis már majdnem este hat óra volt. :))
Elsőre igen fura volt, hogy valami van a lába között a lányok után. :D Aztán pár nap után megszoktuk ezt is, hogy más van a pelusban és, hogy időnként előtör a gejzír. :P Az első fürdetésnél másnap bejött Ati is, bár alig merte megfogni, azt mondta, hogy elkoptak az emlékek, igaz nekem volt addig egy napom, hogy megszokjam, de szerintem hamar visszatértek a bevált mozdulatok. :)
25-én jöhettünk is haza. A szenteste így furán telt, nem is volt karácsonyi hangulatom. Marci mellettem aludt el minden etetés után, illetve egyszer betolták, mikor látták, hogy nem hagy aludni, nyűgösködik, akkor aludtam vagy három órát. :D Szóval 25-én a lányok is végre megpillanthatták öcsit. Igaz úgy terveztük, mint Dorkánál, hogy együtt jövünk haza, így látják a lányok, hogy hol voltunk eddig és felkészülnek a hazaérkezésre is. Bár ezt a tervet apósék keresztül húzták, így Bius és Ati nem is tudták összetenni a kiságyat, ami szintén a felkészítés része lett volna a közös készülődés. Egyrészt közös program, másrészt várakozás Marcell érkezésére. Na de mindegy, apósék legalább Biussal karácsonyozhattak és hát nekik ez volt a tervük, nem volt mit tenni... Mi szívtunk utána itthon a hisztivel, mert Biusnak egyrészt sok volt egy hét után újra itthon volt, akkor látott engem is újra, na és rögtön a "képébe vágtuk" az öcsit... úgyhogy az aznapi karácsonyozás nem ment egyszerűen... De azért felállítottuk a Karácsonyfát, alá kerültek az ajándékok. A várva várt Fifi házikónak nagy sikere volt legalább. :))
Egy-két nap eltelt, akkor már teljesen elfogadták a lányok az új helyzetet. Esténként jönnek segíteni fürdetni, időnként pelenkázni. Sűrűn simizik a buksiját és adogatják a feje tetejére a puszikat. :) Kíváncsiak voltak az anyatejre is, Bius pár napig itta is féltékenységből, azóta pedig Dorka kapja meg a felesleget az üvegébe. Nem árt nekik egy kis immunerősítő.
Na de jöjjenek a képek!:)
A kórházban:
Amíg Marci született, addig Bius ugye apóséknál volt, Dorka pedig utolsó pillanatos megoldásként Hajni keresztanyukájáékhoz került. :) Ott is aludt, nagyon jól érezte magát és Hajni is Szabival együtt!:) Gyakorolhattak, készültek a nyárra. ;)
Hazaérkezés:
25-i karácsonyozás:
Még itthon:
Ahogy a lányokhoz így Marcihoz is írtam egy verset:
Csillagok küldtek,
Egy csillag, mi fényesebb,
Mi ragyogóbb mindnél,
S szíve mindig velünk él.
Békével érkeztél,
Mintha örökké léteznél.
Csillagszóró melegsége,
Szikrányi fényessége.
Szívünk újra megnyitottad,
Lelkünk eggyé kovácsoltad.
Álmod legyen puha, mint a hó,
Életed pedig vidámsággal teli.
Hihetetlen, hogy mennyire egyformák születés után gyerkőcök!:) Kis klóngyerekek. :)
