Gina emlékére...

Három évvel ezelőtt 6-án reggel izgatottan mentünk a következő NST vizsgálatra, vártuk, hogy bármelyik pillanatban kopogtathat Gina, hisz már túl volt a 40. héten. A kocsiban már éreztem, hogy valami nem olyan, mint kellene. Babánk nem rugdosott az út alatt, ahogyan szokott, de elhessegettem a negatív gondolatokat. A jó érzéssel töltött időket felváltotta a kétségbe esés és minden más új, ismeretlen és egyben szörnyű érzés, mikor kiderült, hogy Gina már örökre elaludt. Három évvel ezelőtt ez a nap csak arról szólt, hogy ő már elment és a teste pedig lassan születik csak meg. Így végül 7-én jött a világra 13 óra küzdelem után. Küzdött a testem és a lelkünk is. Minden olyan, mintha ma történt volna és életünk végéig így lesz ez. Persze megtanultuk elfogadni amit nem lehet igazán... Ma ezt a verset írtam első lányunknak.

Ginának

Szörnyű perc volt, mikor megtudtam elmentél,

Telik az idő, hisz már három éves lehetnél.

Múlik az idő, eső mossa szét,

A fájdalom sebét lassan húzza szét.

Minden nap minden perce nélküled telik,

Angyalként szárnyaid hópelyhek lepik.

Nem lesz jobb hiányod sohasem kislányom,

Szívünk egészét ellepi a fájdalom.

Tudom messze még, míg karomba vehetlek,

Ezerszer mondom el majd, hogy Szeretlek!

Vigyázz ránk addig is szép álmok útján,

Velünk vagy örökre pillangók szárnyán.

November 1-jén a Szememfénye Alapítvány által szervezett megemlékezésre sajnos nem tudunk elmenni, de Nikiék ott voltak, így a papír darvak egyikére Gina nevét is felírták. Ennék képét gondoltam még ide csatolom ehhez a fejezethez....


Illetve Zsófiék csináltak egy zenés videót a megemlékezésről, ami nagyon megható...

http://www.youtube.com/watch?v=9nHbRRwEffY