Elkezdtük tegnap a nagy ágyra szoktatást. A kiságy ugye kell a huginak.:) Múlt héten összeszereltük az ágyat, így Bius már barátkozhatott vele egy hétig. Tetszett neki és sokszor felmászott rá, eljátszotta, hogy ott alszik. Én attól féltem, hogy sokszor felkel majd és úgy kell visszatenni az ágyba, vagy le fog esni. Akartunk venni leesésgátlót, de amit végre találtam nem volt fehérben, csak szürke színben. Ehhez az ágyhoz sajnos nem mindegyik fajta jó. Úgyhogy úgy döntöttünk megpróbáljuk anélkül az alvást, egy matracot az ágy mellé téve. Szerencsénk volt eddig! Szöszkém egyszer sem kelt fel és nem esett le, pedig forgolódott! A napközbeni alvásoknál sem tiltakozott, maradt az ágyban és aludt szépen. :) Remélem marad is így. Ha jövő héten sem esik le az ágyról, akkor talán már megszokja és nem is kell leesésgátló. Igaz süllyesztett a matrac, úgyhogy lehet érzi az ágy szélét és ezért nem pottyan le. Mindenesetre tetszik neki még mindig az új helyzet. Főleg az, ha felkel, akkor nem kell várni, míg kiveszem, hanem lejöhet magától. Jó is a szabadság. :D2011.03.06.
Korai volt az öröm. Egy hét "rendes" alvás után Bius kitalálta, hogy átjön hozzánk. Persze egyikünk sem fért el a nagy ágyban, igaz csak 140 cm széles. Attila ugye hétfőtől megint Pesten volt, így az utána következő éjszakákon már jobban elfért keresztben is Bius mellettem.:) Minden nap megfogadtam, hogy visszaviszem a helyére, de valahogy nem volt sem erőm, sem kedvem. Egyik éjjel mentem aludni, Bius pedig, mint mindig már 20 órától durmolt, viszont nem találtam az ágyában. Az ő szobájából nyílik a hálószoba, ahol a mi ágyunkon szundikált középen az alvós plüsseivel. :D Visszavittem a helyére, de nem telt bele 10 perc és már mellettem is volt.
Mindenesetre jó lesz, ha marad a helyén, mert, ha a hugi is itt lesz, akkor már nehezebb lesz visszaszoktatni.
