Mosoly (Dorkához)
Száll a mosolypehely, mikor rád nézek,
Szól a szeretetharang, mikor rám nézel.
Mosolyog a szeretet, mikor lélegzel,
Létezik a valóság, mióta létezel!
Tövis szúrta szívemet, beborította egy történés,
Enyhítette fájdalmamat a következő érkezés.
Végtelenül begyökerezte hitemet csillogásod.
Csillogtatja lelkemet egyszerű nyugodtságod!
Már merem hinni a hihetetlent.
Merem álmodni az álmodhatatlant.
Bár a megváltozhatatlant el nem fogadhatom
Szíved dobbanása fényt mutat utamon.
Mivel az a honlap már megszűnt, ahol az összes versem fent volt, így bemásolom Biushoz írt egyik versemet is:
Csoda (Biankához)
Mosoly vagy, egy lény az égből.
Megjöttél, mint fény az éjből.
Csillogó szemed mutat utat,
Mit anya s apa már régen kutat.
Bölcsőd szomorúságban fogant,
Mégis lényed mindent tagad.
Megszülettél, s csoda történt,
Valami megállította az örvényt.
Síró szívünk mindig marad,
Hisz, van mi oda szöggel tapad.
Szög mellé egy kis virág növöget,
Melyet kicsi szíved öntözget.
Kicsi virág sok színben árad,
A rozsda mellett sosem szárad.
Vidám kicsi lányka nem érted még,
Szívünk tele veled és veled meg az ég.
Ginának sok verset írtam. A legutolsót másolom be, mert talán ez tükrözi a legfrissebb érzéseket:
Ginának
Szörnyű perc volt, mikor megtudtam elmentél,
Telik az idő, hisz már három éves lehetnél.
Múlik az idő, eső mossa szét,
A fájdalom sebét lassan húzza szét.
Minden nap minden perce nélküled telik,
Angyalként szárnyaid hópelyhek lepik.
Nem lesz jobb hiányod sohasem kislányom,
Szívünk egészét ellepi a fájdalom.
Tudom messze még, míg karomba vehetlek,
Ezerszer mondom el majd, hogy Szeretlek!
Vigyázz ránk addig is szép álmok útján,
Velünk vagy örökre pillangók szárnyán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése