Frodó kuyánk emlékére :(

2005-2010

Frodó 2007 év elején került hozzánk. Iwiw üzenőfalon láttam, hogy egy család nem tudja megtartani az egyéves kutyáját. Menhelyre nem akarták adni és elaltatni sem. Mivel mi épp előtte fél évvel költöztünk ide Szászvárra, így kellett egy kutya a házhoz. Attila szereti a németjuhászokat, így elmentünk megnézni. Először megugatott minket, aztán a gazdájával együtt mentünk fel az ólhoz ahol már kétkedve ugyan, de kedvesebben fogadott. Megbeszéltük, hogy elmegyünk még egyszer meglátogatni, hogy ismerjen meg minket és ne támadjon. Nagyon jó házörző volt. Másodszorra már megismert minket és örült is nekünk. Később kiderült, hogy ez egy nagyon jó tulajdonsága volt, hogy akit a gazdi beenged nem bántja, csak a hívatlan vendégekre förmed rá. Artúr volt a neve. Kocsival hoztuk haza. Én vezettem, a kutya hátul ült a régi gazdival és Attilával. Néha belengett a feje az első üléshez:) Kicsit megijedtem, hisz nem tudtam, hogy milyen kutya.

Aztán kiderült, hogy nagyon kedves kutya, hisz négy gyerek és számtalan kisállat között töltötte első évét. Nagyon sokat ugrált az első időkben és állandóan elhordta a lábtörlőt.:) Később már csak az állandó pacsi mánia maradt meg. Ha kértük, ha nem adta a pacsit.:) Ha leguggoltunk, akkor belehajtogatta magát az ölünkbe, mert kölyökkutyának érezte magát. Eredetileg Artúr volt a neve, de mivel ilyen kis szeleburdi kutya volt átneveztem Frodónak. Hamar megszokta az új nevét.

Igazi ügyes házőrző volt, aki szerette a gyerekeket és az állatokat egyaránt.

Mikor Ginát elvesztettük is egész éjjel szűkölt a szomszédok elmondása szerint nagyon keservesen. Érezte,hogy baj történt velünk ...

2008-ban kiszökött és elütötte egy autó. Épp tartottunk haza, mikor csörgött a telefon. Szerencsére hamar ott voltunk és már az állatorvos is ott volt. Pár napig a kazánházban feküdt és mindent turmixolva tudott csak megenni. De szerencsére hamar helyre jött. Karácsony másnapján történt a baleset, pont Attila születésnapján, viszont Szilveszterkor már ugrándozni akart az udvaron!

Mikor Biust hazahoztuk szeretettel fogadta, soha nem bántotta, hagyta, hogy nyúzza. Bius első szava is az volt, hogy Bau=Vau. Mikor megütötte magát, akkor elég volt kimenni a kutyához egy kicsit és már semmi baja sem volt...

Pár hete, mikor még nagyon meleg volt nem volt olyan jó az étvágya,de ráfogtuk az időre. Később fogyni kezdett. Ekkor kitapintottam a nyakánál a csomókat. Szóltunk az állatorvosnak, aki kijött és írt fel gyógyszert neki. Két-három nap után jobban is lett, visszajött egy kicsit az étvágya, aztán hirtelen rosszabbul lett. A gyógyszert sem tudtuk odaadni neki és már inni sem akart. Ekkor elvittük egy másik dokihoz ahol jó a felszereltség. Két órán keresztül voltunk ott. Kapott infúziót, hogy ne száradjon ki és legyen egy kis energiája. A lába borotválásánál nagyon le kellett fogni, de a szúrást és az utána következő borotválásokat és szúrásokat a nyirokcsomó mintavételnél már jól tűrte szegényke. A vérvétel eredménye kimutatta, hogy jól gondolták, limfómája van, azaz valószínűleg rosszindulatú nyirokcsomó daganat...

Mikor hazahoztuk egy kicsit jobban lett kutyuskánk, de nem akart a kazánházban maradni, inkább az előtérbe ment ki, ott hűvösebb volt neki. Egy pokrócot tettünk alá. Melléültünk, simogattuk. Mivel az interneten olvastam, hogy kemoterápiával is maximum egy évig élnek még a limfómás kutyák, így biztattuk, hogy túl fogja élni és menni fog neki a kis túlélési arány ellenére is. Mondtam neki, hogy elvisszük majd kemoterápiára és vigyázunk rá. Együtt sírtunk szegényke mellett, hiszen még decemberben lett volna csak ötéves.

Mára virradóra már az örök vadászmezőkön csatangol első kutyánk. Attila reggel már örök álomban találta.
Mindig itt volt velünk és szeretett minket, vigyázott ránk és mi is ugyanúgy szerettük.

Szívünkben örökké élni fog! Jó pihenést a diófa alatt kiskutyánk! :(

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."