Anyu temetése

Anyu temetése január 21-én volt. Két héttel azután, hogy megtudtuk nincs többé. Gondolkodtam, hogy leírjam-e ide, hogy milyen volt, de végül úgy döntöttem leírom. Emléket állítva neki. Ugyan nem volt olyan nagyon szoros, igazi anya-lánya kapcsolatunk, de azért szerettük egymást. Öcsém azt mondta, hogy megnyugodott a temetés után egy kicsit, viszont én utána lettem álmatlanabb. Azóta egyszer-kétszer álmodtam vele, mintha elköszönt volna. Annak idején papánál (anyu apukájánál) is így volt, hogy álmomban jött el és búcsúzott el.

Szóval a temetésen nagyon sokan voltunk, azt hittem, hogy olyan 10-15-en leszünk, de szerintem 50-60-an biztosan voltunk. Anyunak nagyon sok unokatesója van, mert mama és papa is sokgyerekes családban nőtt fel. Szóval jó páran eljöttek. Barátaim is ott voltak, ami jól esett. Vettem be egy homeopátiás nyugtatót, habár soha sem éltem ilyen szerekkel, de most ugye nem egyedül vagyok, így Ficánka érdekében inkább... Igaz azon kívül, hogy álmos voltam nem éreztem más különös hatást.

Sikerült Rúzsa Magdi Gábriel című dalát ill. a Kék nefelejcs című dalt is lejátszatni Máté Péter dala mellett. Anyunak ezek voltak a fő kedvencei, biztos tetszett volna neki. Próbáltam úgy nézni az egészet, mintha az ő szemével nézném, ezért gondolom, ha látta ott ahol most van, akkor biztos elégedett volt. Mikor anyu volt főnökét is láttam, akivel nem voltak jóban még az is eszembe jutott, hogy azt mondaná, hogy mit keres ott? :) Szóval tényleg az ő kicsit "durcás" hozzáállásával láttam az egészet. Anyu hamar tudott mérges lenni, ha valami nem úgy volt, ahogyan ő akarta. Igazi Kos volt, fejjel a falnak hozzáállással.

Nagyon sok és szép virág volt:

Ez a kép még az esküvőnkön készült róla még 2005-ben. Általában mindig ilyen szomorkás arca volt anyunak, ritkán mosolygott, főleg az utóbbi időben. Igaz mikor unokázott Szandival, vagy Biussal akkor sűrűbben láttuk nevetni.

A polgári búcsúztató a sírba helyezésnél pont azt a verset mondta el, amit Ginához tettem annak idején ki iwiw-re.

"Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak fél szemével néz a napba már,
A másik szeme túl a Mindenen
Holt gyermeke távol nyomában jár.

Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak félig él, lehúzza őt egy sír
S mikor élő fiára mosolyog,
Az egyik szeme akkor is csak sír."

Persze eszembe jutott Gina, na és az is, hogy nagymamámnak is mennyire nehéz lehet. Hiába tudta, hogy ez be fog következni, azért mégis úgy élt eddig, hogy ő fog előbb elmenni és nem a lánya. Most már Ati anyukájával együtt anyu is vigyáz már Ginára...

Ficánka!

Újabb ultrahangon voltunk, a 18 hetes vizsgálaton. Ilyenkor már ha megmutatja a baba, akkor látni, hogy fiú vagy lány. Persze nekünk teljesen mindegy, csak megint minden rendben legyen. Viszont a kíváncsiság bennünk volt. Na és én valahogy szeretem már az elején tudni, hogy hogyan szólítsam, személyesítsem meg a kis pocaklakót. Szerencsénk volt, megmutatta. Éssss megint kislány! :)) Harmadszorra is kislányt hoztunk össze.:)

Persze Ati szemei előtt megjelent, hogy a lányok majd karatéra járnak és önvédelmi tanfolyamra és nem mennek el sehova legalább 20 éves korukig. :)
Na de aggódjon csak, ez a dolga.:) Még 35 éves korom alatt, ha úgy alakul lehet, hogy bevállalunk még egy babát, és, ha szintén lány lesz, akkor igazán befonhatja Ati a haját. :)

Már nevet is találtunk. Dorina név volt mindkettőnk listáján, de a becézésben nem tetszett, a Dóra, így végül az egyik becézett formánál maradtunk, a Dorkánál. Gelányi Dorka, jól is néz ki leírva. Névnap februárban van, jelentése pedig Isten ajándéka. úgyhogy szerintem maradunk ennél a névnél.

Rossz volt, hogy anyu ezt már nem élhette meg. Nem tudtam elújságolni neki, hogy kislányunk lesz ismét. Pár napon múlt csak. Igaz ahol ő most van onnan lehet, hogy látja és tud mindenről. Szeretném ezt hinni.

Papucs

Vettünk Biusnak egy papucsot. No, azóta szinte le sem lehet rángatni róla! :) Állandóan hozza, hogy húzzuk fel. Persze egy idő után megunja a papucsban közlekedést, de sok idő kell hozzá. Persze ettől függetlenül nem hagyott fel azzal sem, hogy a mi papucsunkban mászkáljon.

Itt például a papa cipőjében próbálja tologatni a babakocsit.

Cipőfűzővel babrálás:

Mama 80. szülinap

Mama úgy döntött, hogy születésnapja alkalmából rendez egy kis összejövetelt a Vadvirág étteremben. Pár hete lefoglaltuk és kiválasztottuk a menüt. Valahogy mama mindig úgy volt vele, hogy ő úgysem fogja megélni a 80-at. Kicsit pesszimista volt. Viszont amióta elmúlt a szülinapja, azóta teljesen kivirult! :) Persze nem árt az optimizmus 80 után sem.

Hami:

Móni, Szandika keresztlányunk, Öcsém:

Tűzijátékos torta:

Tortavágás:

Bius eljátszik a rizzsel:)

Bius és Szandi sétálnak:


Először Bius fogta kézen Szandit és elindult vele, egyenesen a pult mögé. Utána Szandi vette kézbe az irányítást és Bius kezét és úgy sétáltak tovább.:) Hú mi lesz itt, mikor nagyobbak lesznek, két oroszlán lányka. Majd kiderül, hogy ki lesz a dominánsabb.:)

Anyukám emlékére!

Anyukám már két ünnep között nem érezte jól magát, de nem akart előbb orvoshoz menni. Hétfőn viszont már kihívták az orvost, így bevitték a kórházba. Péntek reggel viszont rossz hírrel hívtak fel a kórházból. Anyu éjfél előtt 10 perccel örökre elaludt... :(( Most már ő is vigyáz kicsi Ginánkra a másik nagyival együtt. Sajnos anyut is a szenvedélybetegség győzte le. Még mindig nem hiszem el, hogy soha többet nem beszélhetek vele, hozzá, érte...

Írtam egy verset emlékül szánva neki:

Anyukám emlékére

Az örök fény magához ölelt,

S te mentél, mást nem tehettél.

Csendben aludtál el, mint egy kisbaba,

Halk suttogásoddal megtelt a szoba.

Hiányoztál már abban a percben, mikor elmentél,

Nem hiszem, hogy többet nem beszélhetnél.

Vigyázol majd ránk és figyelsz majd minket,

Hisz az új dimenzióban nincs semmi véglet.

Édesanyádnak hiányzik egy lánya,

Gyermekeidnek hiányzik egy anya,

Unokáidnak hiányzik egy mama,

De a sors mindvégig meg volt írva.

Szellemlétben légy nagyon boldog!

Könnycseppünk addig is utánad kullog.

Emlékedet nem csak a képek őrzik meg,

Szavaink is lelkedet örökítik meg.

Nyugodj békében anyu!!!!

Szilveszter

Zsuzsi barátnőm szervezett egy zártkörű szilveszteri bulit. Kb. 20-25-en voltunk. Én egy kicsit táncoltam csak, nem akartam összerázni a babát.:) Attila viszont az elején a laptopot szerelte, hogy rendesen lehessen zenét válogatni, utána viszont megint elemében volt és sokat táncolt. Mi hajnali háromig voltunk csak, mert aludni is kell valamit.:) Bius szerencsére nem ébredt fel a petárdákra. Attila nagynénje (Gizi mama) aludt addig kint, de Bius már hétkor keltett is minket.

Éjfél felé Zsuzsikával:


Hajnal fele kicsit fáradtan:

Hárman csajok: