Anyukám emlékére!

Anyukám már két ünnep között nem érezte jól magát, de nem akart előbb orvoshoz menni. Hétfőn viszont már kihívták az orvost, így bevitték a kórházba. Péntek reggel viszont rossz hírrel hívtak fel a kórházból. Anyu éjfél előtt 10 perccel örökre elaludt... :(( Most már ő is vigyáz kicsi Ginánkra a másik nagyival együtt. Sajnos anyut is a szenvedélybetegség győzte le. Még mindig nem hiszem el, hogy soha többet nem beszélhetek vele, hozzá, érte...

Írtam egy verset emlékül szánva neki:

Anyukám emlékére

Az örök fény magához ölelt,

S te mentél, mást nem tehettél.

Csendben aludtál el, mint egy kisbaba,

Halk suttogásoddal megtelt a szoba.

Hiányoztál már abban a percben, mikor elmentél,

Nem hiszem, hogy többet nem beszélhetnél.

Vigyázol majd ránk és figyelsz majd minket,

Hisz az új dimenzióban nincs semmi véglet.

Édesanyádnak hiányzik egy lánya,

Gyermekeidnek hiányzik egy anya,

Unokáidnak hiányzik egy mama,

De a sors mindvégig meg volt írva.

Szellemlétben légy nagyon boldog!

Könnycseppünk addig is utánad kullog.

Emlékedet nem csak a képek őrzik meg,

Szavaink is lelkedet örökítik meg.

Nyugodj békében anyu!!!!