Mozgalmas péntek

Pénteken mentünk ultrahangra Pécsre. Előtte beugrottunk még a háziorvosomhoz is Komlóra a táppénzes papíromért, illetve kinyomtatták a cukorterhelés leletemet. Az első terhelés nem lett jó, igaz nagyon rossz sem, de azért a doki kért egy ismétlést. A második terhelés eredménye már magasabb lett, így jövő héten mehetek a diabetológiára is Szekszárdra. Igaz inkább most figyelek oda még egy pár hónapig az étkezésre, minthogy utána egész életemben lemondjak a fincsi dolgokról. :) Mire a szülésig eljutunk egy pár kilóméter mögöttem lesz. A védőnő mondjuk itt van Szászváron, de a dokim Bonyhádon, a háziorvos Komlón, ultrahangra Pécsre kell menni, diabetológiára pedig Szekszárdra megyek, mert ott fogok szülni a dokimnál.:) Igaz sokszor csak helyrajzi kérdés, mert pl. Pécs és Szekszárd is ugyanolyan messze van innen, így mindegy, hogy melyik buszra szállok fel.:) Aztán az utolsó hónapban, ha már Attila itthon lesz és nem csak hétvégén, akkor már a kocsi is itt lesz. Igaz az utolsó hónapban nem ajánlják már nagyon a vezetést...

Szóval ultrahang. Épp odaértünk időre, de Bius a kocsiban átázott, így peluscsere, átöltözés után már egy kicsit késtünk, de nem volt gond. Nem voltak sokan, így nem kellett sokat várni sem. Bius rögtön tudta, hogy a hugit nézzük meg. Mutatta a monitoron, hogy baba, hugi, sőt itthon is, ha látta a ultrahangképet, akkor mondta, hogy hugi és mutatott a hasamra. Úgyhogy teljesen képben van!:) A kép elég rossz minőségű, sötét lett, így nem is kellett fizetni érte. Nagyjából azért látszik rajta Dorka kis buksija. Nagyon ügyes volt és ahogy megbeszéltem vele már le is fordult. Eddig mindig haránt volt, mikor bekukkantottunk. Anno Biussal is ilyenkor beszéltem meg, hogy forduljon le és szót is fogadott. Fontos volt nekem, mert Gina nagyon későn fordult le és lehet, hogy pont akkor tekeredett be a zsinórba. Persze az aggódás most is végig megvan, de igyekszem arra gondolni, hogy minden rendben lesz!



Miután végeztünk az Édesanyák útján, beugrottunk a Plázába és bevittük Biust a játszóházba. Most volt először ilyen helyen. Ámult is, hogy mennyi játék mindenfele! Nem tudta hirtelen, hogy mihez nyúljon, mivel játszon, hova üljön stb.:) Nem voltunk sokan, mert épp ebédidő volt. Először a babakonyhában tevékenykedett, főzött, etette a babákat.

Majd észrevette a vasalót, örült, hogy hozzányúlhat, nem úgy, mint otthon! :)

Aztán rátalált a labdákra, ott elég sok időt eltöltött.

De amint felfedezte, hogy felfelé is vezet út, akkor csak a mászkálás volt jó föl-le.:)


A krétával való rajzolás is lefoglalta egy darabig, vagyis amíg az összes színt ki nem próbálta. :)


Egy órát voltunk vele bent, utána indultunk enni. Persze Bius maradt volna még, így cirkuszolt egy kicsit, de hamar rájött, hogy nem ér célt vele.

Később elintéztünk még egy-két dolgot, vásárlás stb. és indultunk Magyarszékre Attila keresztszüleihez. Útközben megálltunk anyunál Mánfán a temetőbe. Bius addig aludt a kocsiban, így Attila ott maradt vele. Mikor épp meggyújtottam a gyertyát akkor odaszaladt hozzám egy kis keverék kutya valahonnan, így sokat nem tudtam elmélázni.

Magyarszéken aztán megint beindult a pörgés. Kutya, cica, nagy udvar, lépcső. Szóval lehetett futkosni Bius után.:) Nagyon szeret lépcsőzni. Egyedül fel tud már menni, ha oldalt kapaszkodik és próbál lemenni is egyedül, de nem engedem még, mert elég, ha csak egyszer esik el úgy, hogy nagy baja legyen... Általában úgy vagyok vele, hogy hagyom próbálkozni, úgy tanul, de azért vannak kivételek.