Nagy ágy!

Elkezdtük tegnap a nagy ágyra szoktatást. A kiságy ugye kell a huginak.:) Múlt héten összeszereltük az ágyat, így Bius már barátkozhatott vele egy hétig. Tetszett neki és sokszor felmászott rá, eljátszotta, hogy ott alszik. Én attól féltem, hogy sokszor felkel majd és úgy kell visszatenni az ágyba, vagy le fog esni. Akartunk venni leesésgátlót, de amit végre találtam nem volt fehérben, csak szürke színben. Ehhez az ágyhoz sajnos nem mindegyik fajta jó. Úgyhogy úgy döntöttünk megpróbáljuk anélkül az alvást, egy matracot az ágy mellé téve. Szerencsénk volt eddig! Szöszkém egyszer sem kelt fel és nem esett le, pedig forgolódott! A napközbeni alvásoknál sem tiltakozott, maradt az ágyban és aludt szépen. :) Remélem marad is így. Ha jövő héten sem esik le az ágyról, akkor talán már megszokja és nem is kell leesésgátló. Igaz süllyesztett a matrac, úgyhogy lehet érzi az ágy szélét és ezért nem pottyan le. Mindenesetre tetszik neki még mindig az új helyzet. Főleg az, ha felkel, akkor nem kell várni, míg kiveszem, hanem lejöhet magától. Jó is a szabadság. :D

2011.03.06.

Korai volt az öröm. Egy hét "rendes" alvás után Bius kitalálta, hogy átjön hozzánk. Persze egyikünk sem fért el a nagy ágyban, igaz csak 140 cm széles. Attila ugye hétfőtől megint Pesten volt, így az utána következő éjszakákon már jobban elfért keresztben is Bius mellettem.:) Minden nap megfogadtam, hogy visszaviszem a helyére, de valahogy nem volt sem erőm, sem kedvem. Egyik éjjel mentem aludni, Bius pedig, mint mindig már 20 órától durmolt, viszont nem találtam az ágyában. Az ő szobájából nyílik a hálószoba, ahol a mi ágyunkon szundikált középen az alvós plüsseivel. :D Visszavittem a helyére, de nem telt bele 10 perc és már mellettem is volt.

Eltelt így egy hét. Most ott tartunk, hogy harmadik napja nem jött át. Vagy rájött, hogy ő sem piheni ki magát, vagy csak azért, mert apa itthon van. No majd kiderül.:)
Mindenesetre jó lesz, ha marad a helyén, mert, ha a hugi is itt lesz, akkor már nehezebb lesz visszaszoktatni.

Asztalhoz csüccs

Épp a konyhában voltam, Bius bejött a nappali-ebédlőbe. Túl nagy volt a csönd. Meglestem mit csinál. Na és jól meglepődtem, mert fent ült a széken az asztalnál és a kerámia szalvétatartóval játszott. Rám nézett, büszkén mondta,hogy csüccs.:) Én meg gyorsan elszedtem tőle a szalvétatartót és utána csináltam egy képet.:) Később megmutatta, hogy felállt a szék alján lévő lécre és onnan még egy lépéssel fel a székre, majd leült. Úgyhogy most már erre is figyelni kell! :)


Kis ügyi babám! Egyébként tényleg ügyes, mert mindig elmeséli, hogy mit hogyan csinált. Szavakban és mutogatva. Már nagyon sok szót tud. Úgy 70 db-ig írtam, de most már szerintem 130-nál is tartunk. Végül is mindent kimond, vagy megpróbál elsőre mindent visszamondani.

Ma reggel ép pizsiben még fetrengett egy kicsit a szobájában, miután megitta a reggeli tejcsit és dumált is egy kicsit. :) Erről itt egy kis videó:

Vizespóló:)

Nagyon ügyesen iszik már Szöszkém pohárból. Persze a cumisüveg tetejét is levetette egyik nap és megpróbálta meginni a vizet belőle. Persze ugyanolyan nagy lendülettel emelte, mint a poharat, így az összes víz a nyakába zúdult. Gyorsan csináltam egy fotót két nevetés közben.:) Aztán jöhetett a gyors átöltözés, nehogy megfázzon. Azóta eltelt majd egy hét, de mindig mondogatja, mikor meglátja a bambis felsőjét, hogy vizes, vizes. Mindenkinek meséli. :D

Nagy pakolás

Bius nagyon szeret pakolni. Vannak napjai amikor a szokásosnál is jobban.:) Egy ilyen nap végén lefotóztam a "műveit". Semmi sem volt ott, ahol a helye van!

Persze nekem több időbe telt mindent visszatenni a helyére. Következő héten pedig Atival bevásároltattam gyerekzárakból. Oda is került, ahova eddig nem. :) Szerencsére Bius nem akadt fent a dolgon, hogy nem tud mindent kinyitni, hagytunk azért egy-két szekrényt, amit pakolhat.:) Aranyosan tudja mondani, mikor kupi van, hogy "Aja! Pakó! Jaj!" Közben mutatja a fején a kezével, hogy jaj, mekkora kupit csinált. Persze ezt mind büszkén!:)

Hálószoba (máskor itt látszik a szőnyeg) :

Gyerekszoba (szőnyegek is kiforgatva):

A konyha (minden ami nem a konyhába való) :

Anyu temetése

Anyu temetése január 21-én volt. Két héttel azután, hogy megtudtuk nincs többé. Gondolkodtam, hogy leírjam-e ide, hogy milyen volt, de végül úgy döntöttem leírom. Emléket állítva neki. Ugyan nem volt olyan nagyon szoros, igazi anya-lánya kapcsolatunk, de azért szerettük egymást. Öcsém azt mondta, hogy megnyugodott a temetés után egy kicsit, viszont én utána lettem álmatlanabb. Azóta egyszer-kétszer álmodtam vele, mintha elköszönt volna. Annak idején papánál (anyu apukájánál) is így volt, hogy álmomban jött el és búcsúzott el.

Szóval a temetésen nagyon sokan voltunk, azt hittem, hogy olyan 10-15-en leszünk, de szerintem 50-60-an biztosan voltunk. Anyunak nagyon sok unokatesója van, mert mama és papa is sokgyerekes családban nőtt fel. Szóval jó páran eljöttek. Barátaim is ott voltak, ami jól esett. Vettem be egy homeopátiás nyugtatót, habár soha sem éltem ilyen szerekkel, de most ugye nem egyedül vagyok, így Ficánka érdekében inkább... Igaz azon kívül, hogy álmos voltam nem éreztem más különös hatást.

Sikerült Rúzsa Magdi Gábriel című dalát ill. a Kék nefelejcs című dalt is lejátszatni Máté Péter dala mellett. Anyunak ezek voltak a fő kedvencei, biztos tetszett volna neki. Próbáltam úgy nézni az egészet, mintha az ő szemével nézném, ezért gondolom, ha látta ott ahol most van, akkor biztos elégedett volt. Mikor anyu volt főnökét is láttam, akivel nem voltak jóban még az is eszembe jutott, hogy azt mondaná, hogy mit keres ott? :) Szóval tényleg az ő kicsit "durcás" hozzáállásával láttam az egészet. Anyu hamar tudott mérges lenni, ha valami nem úgy volt, ahogyan ő akarta. Igazi Kos volt, fejjel a falnak hozzáállással.

Nagyon sok és szép virág volt:

Ez a kép még az esküvőnkön készült róla még 2005-ben. Általában mindig ilyen szomorkás arca volt anyunak, ritkán mosolygott, főleg az utóbbi időben. Igaz mikor unokázott Szandival, vagy Biussal akkor sűrűbben láttuk nevetni.

A polgári búcsúztató a sírba helyezésnél pont azt a verset mondta el, amit Ginához tettem annak idején ki iwiw-re.

"Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak fél szemével néz a napba már,
A másik szeme túl a Mindenen
Holt gyermeke távol nyomában jár.

Anya, akinek holt gyermeke van,
Csak félig él, lehúzza őt egy sír
S mikor élő fiára mosolyog,
Az egyik szeme akkor is csak sír."

Persze eszembe jutott Gina, na és az is, hogy nagymamámnak is mennyire nehéz lehet. Hiába tudta, hogy ez be fog következni, azért mégis úgy élt eddig, hogy ő fog előbb elmenni és nem a lánya. Most már Ati anyukájával együtt anyu is vigyáz már Ginára...

Ficánka!

Újabb ultrahangon voltunk, a 18 hetes vizsgálaton. Ilyenkor már ha megmutatja a baba, akkor látni, hogy fiú vagy lány. Persze nekünk teljesen mindegy, csak megint minden rendben legyen. Viszont a kíváncsiság bennünk volt. Na és én valahogy szeretem már az elején tudni, hogy hogyan szólítsam, személyesítsem meg a kis pocaklakót. Szerencsénk volt, megmutatta. Éssss megint kislány! :)) Harmadszorra is kislányt hoztunk össze.:)

Persze Ati szemei előtt megjelent, hogy a lányok majd karatéra járnak és önvédelmi tanfolyamra és nem mennek el sehova legalább 20 éves korukig. :)
Na de aggódjon csak, ez a dolga.:) Még 35 éves korom alatt, ha úgy alakul lehet, hogy bevállalunk még egy babát, és, ha szintén lány lesz, akkor igazán befonhatja Ati a haját. :)

Már nevet is találtunk. Dorina név volt mindkettőnk listáján, de a becézésben nem tetszett, a Dóra, így végül az egyik becézett formánál maradtunk, a Dorkánál. Gelányi Dorka, jól is néz ki leírva. Névnap februárban van, jelentése pedig Isten ajándéka. úgyhogy szerintem maradunk ennél a névnél.

Rossz volt, hogy anyu ezt már nem élhette meg. Nem tudtam elújságolni neki, hogy kislányunk lesz ismét. Pár napon múlt csak. Igaz ahol ő most van onnan lehet, hogy látja és tud mindenről. Szeretném ezt hinni.

Papucs

Vettünk Biusnak egy papucsot. No, azóta szinte le sem lehet rángatni róla! :) Állandóan hozza, hogy húzzuk fel. Persze egy idő után megunja a papucsban közlekedést, de sok idő kell hozzá. Persze ettől függetlenül nem hagyott fel azzal sem, hogy a mi papucsunkban mászkáljon.

Itt például a papa cipőjében próbálja tologatni a babakocsit.

Cipőfűzővel babrálás: