Bius babánk kb. egy hónapja alussza át az éjszakát, így most, hogy kb. öt évet fiatalodtam van időm egy kicsit blogolni. :)
Bambi, - ahogy az első időkben hívtuk a kicsilányt - 2009.07.28.-án jött világra megindított szüléssel. Gina nővérkéje miatt indították meg a 38. héten, hogy nehogy megint előforduljon a köldökzsinórba gabalyodás...
Bius jól viselte végig a szülést, 11 óra vajúdás után ki is bújt rejtekhelyéről. :)
A heti 150 gramm ajánlott hízás helyett 400 grammokat tornázott magára első hetekben.
Mikor hazajöttünk nagyon-nagyon meleg volt. Apa még nem rakta össze a kiságyat sem, így Bambika addig a mózesben pihent amíg összeállt a fekhelye.
Szerencsére sok-sok tejem volt, még fagyasztani is tudtam későbbre, így a mohó kislánykámnak mindig volt tejcsi.
Igaz három hónapos koráig szopizott, utána üvegből ette csak meg a tejet, de szerencsére még mindig van egy kevés tejem, így megkapja cumisüvegből.
Játszócumira három hónapos koráig nem szokott rá, csak utána. Viszont tíz hónaposan elvettük tőle, hiszen csak alváshoz használta és sokszor arra ébredt fel,hogy kiesett a szájából. Így gondoltuk jobban alszik nélküle. Jól gondoltuk! Azóta mi is alszunk éjjel! :)
Első sétája kéthetesen volt picurnak:
"A kisasszony nagyon tud reklamálni!" - hajtogatták a kórházban. Nem értettem, hiszen mindig csöndben volt, mikor nálam volt:) No persze rájöttem, hiszen mivel babás szobában voltam, így velem volt Bius és mikor kicsit nyöszörgött már adtam is neki enni. Viszont éjjel mikor a többiekkel aludt, akkor türelmetlen volt. Itthon bemutatta, hogyan is tud nagyon sírni. :)
Viszont nagyon türelmes lányka Szöszikénk, az utazást kifejezetten szereti. No nem a három órás utakat, persze ott már kicsit nyügi, de ki nem az egy hosszú úton?! :)
Volt olyan időszak is, mikor felcserélte kincsem éjjelt a nappallal. Az húzós volt, mikor felváltva Atival voltunk fent vele, de szerencsére viszonylag hamar sikerült visszaszoktatni arra, hogy nem éjjel van a játék ideje:) Ez a kép pl. hajnali háromkor készült. Fáradtságnak jele nincs. :D
Kapott kicsilány fülbevalót is, de sajnos az egyik fülén megjelent egy baci és ez miatt a füle mögött keletkezett bubocskát fel kellett vágni. :( Nagyon rossz volt nézni, ahogyan csinálják, látni, hogy fáj, de nem tudok segíteni. Sőt nekem kellett lefogni a kis buksiját. De szerencsére hamar megnyugodott Bambikánk. A kórházból kifele menet már magyarázott, miközben énekeltem neki a Vukot. Szerintem mi jobban megijedtünk, mint ő. Egy darabig be volt kötve a fülije és csak jóval később lett újra fülbevaló beletéve. Szerencsére azóta nincs gond vele!
Felfedeztük egy idő után a reklámokat is :)
Annyira hamar megy az idő! Nemrég született és nagyon hamar eljött az első közös Karácsony is!
Ami persze keserédesre sikerült, hiszen nagyon hiányzott nekünk Gina! Ahogy néztük Biust elképzeltük, hogy ő vajon milyen lett volna, mit csinálna... Persze nagyon örültünk, hogy van nekünk Bius, hisz egy kis csoda.
Jézuska lefényképezte a "piros családot". :)
Még Karácsony előtt elmentünk fotózásra, amit nagyon élvezett Bianka. Persze mi is. :)
Nagyjából ezek jutottak eszembe a tavalyi évről. No és persze az esti fürcsik hangulata, a pocakfájás, azok a pillanatok amikor csak néztem Biust és sírtam, vagy amikor rácsodálkoztam minden új dologra amit csinált.
Bambi, - ahogy az első időkben hívtuk a kicsilányt - 2009.07.28.-án jött világra megindított szüléssel. Gina nővérkéje miatt indították meg a 38. héten, hogy nehogy megint előforduljon a köldökzsinórba gabalyodás...
Bius jól viselte végig a szülést, 11 óra vajúdás után ki is bújt rejtekhelyéről. :)
A heti 150 gramm ajánlott hízás helyett 400 grammokat tornázott magára első hetekben.
Mikor hazajöttünk nagyon-nagyon meleg volt. Apa még nem rakta össze a kiságyat sem, így Bambika addig a mózesben pihent amíg összeállt a fekhelye.
Szerencsére sok-sok tejem volt, még fagyasztani is tudtam későbbre, így a mohó kislánykámnak mindig volt tejcsi.
Igaz három hónapos koráig szopizott, utána üvegből ette csak meg a tejet, de szerencsére még mindig van egy kevés tejem, így megkapja cumisüvegből.
Játszócumira három hónapos koráig nem szokott rá, csak utána. Viszont tíz hónaposan elvettük tőle, hiszen csak alváshoz használta és sokszor arra ébredt fel,hogy kiesett a szájából. Így gondoltuk jobban alszik nélküle. Jól gondoltuk! Azóta mi is alszunk éjjel! :)
Első sétája kéthetesen volt picurnak:
"A kisasszony nagyon tud reklamálni!" - hajtogatták a kórházban. Nem értettem, hiszen mindig csöndben volt, mikor nálam volt:) No persze rájöttem, hiszen mivel babás szobában voltam, így velem volt Bius és mikor kicsit nyöszörgött már adtam is neki enni. Viszont éjjel mikor a többiekkel aludt, akkor türelmetlen volt. Itthon bemutatta, hogyan is tud nagyon sírni. :)
Viszont nagyon türelmes lányka Szöszikénk, az utazást kifejezetten szereti. No nem a három órás utakat, persze ott már kicsit nyügi, de ki nem az egy hosszú úton?! :)
Volt olyan időszak is, mikor felcserélte kincsem éjjelt a nappallal. Az húzós volt, mikor felváltva Atival voltunk fent vele, de szerencsére viszonylag hamar sikerült visszaszoktatni arra, hogy nem éjjel van a játék ideje:) Ez a kép pl. hajnali háromkor készült. Fáradtságnak jele nincs. :D
Kapott kicsilány fülbevalót is, de sajnos az egyik fülén megjelent egy baci és ez miatt a füle mögött keletkezett bubocskát fel kellett vágni. :( Nagyon rossz volt nézni, ahogyan csinálják, látni, hogy fáj, de nem tudok segíteni. Sőt nekem kellett lefogni a kis buksiját. De szerencsére hamar megnyugodott Bambikánk. A kórházból kifele menet már magyarázott, miközben énekeltem neki a Vukot. Szerintem mi jobban megijedtünk, mint ő. Egy darabig be volt kötve a fülije és csak jóval később lett újra fülbevaló beletéve. Szerencsére azóta nincs gond vele!
Felfedeztük egy idő után a reklámokat is :)
Annyira hamar megy az idő! Nemrég született és nagyon hamar eljött az első közös Karácsony is!Ami persze keserédesre sikerült, hiszen nagyon hiányzott nekünk Gina! Ahogy néztük Biust elképzeltük, hogy ő vajon milyen lett volna, mit csinálna... Persze nagyon örültünk, hogy van nekünk Bius, hisz egy kis csoda.
Jézuska lefényképezte a "piros családot". :)
Még Karácsony előtt elmentünk fotózásra, amit nagyon élvezett Bianka. Persze mi is. :)
Nagyjából ezek jutottak eszembe a tavalyi évről. No és persze az esti fürcsik hangulata, a pocakfájás, azok a pillanatok amikor csak néztem Biust és sírtam, vagy amikor rácsodálkoztam minden új dologra amit csinált.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése