Amerikai nagybácsi :)

Igen, mint a filmekben. :) Van egy amerikai nagybácsim. A történet régre nyúlik vissza. Apai nagymamámnak fiatal korában született egy fia, akivel sokáig nem is látták egymást. Azt, hogy miért és hogyan az egy hosszú történet, nem is vidám... A lényeg, hogy később felvették a kapcsolatot egymással, így mikor én a nagymamámnál laktam, akkor volt alkalmam vele beszélgetni párszor telefonon. Gyakoroltam az angol nyelvet, ő szinte csak angolul beszélt a telefonban és pedig próbáltam megérteni.:) Találkozni nem találkoztunk, illetve elmondása szerint a névadómon látott először és utoljára. Majd harminc éve él kint Amerikában. Nagyjából két éve már nem is tudom miért (talán mama kérte) megkerestem e-mailen és azóta rendszeresen eszmét cseréltünk. :) Mesélte, hogy idén jön majd Magyarországra ügyeket intézni és azt mondta, ha már itt lesz, akkor eljönne hozzánk is megismerni minket. Mi természetesen szeretettel vártuk! Én reménykedve is, hogy talán van valaki a családból aki úgymond "normális". :) A családfámat tekintve sajnos elég kevés emberre illik ez a jelző! :) Egyébként úgy vagyok vele, hogy nem is muszáj minden rokonnal tartani a kapcsolatot. Többet ér egy igaz barát, mint tíz igaztalan rokon! Attilának a nagynénjei és nagybátyjai mind nagyon kedvesek velünk, imádják a lányokat stb. Sokáig sorolhatnám az erényeiket. Szóval egy kicsit kisebbségben éreztem magam Ati mellett, hogy nekem nem ilyenek a rokonaim. Az, hogy milyenek? Hagyjuk, az ő bajuk! :P

Ezért tényleg kellemes meglepetés volt, hiszen Józsi nagybátyám értékes ember!!! :)) Nem ment el úgy mellettünk, hogy ne ölelt volna meg minket, vagy ne lett volna egy jó szava! Azt mondta, hogy mi lettünk a pótlánya és pótfia Atival. :)


Az első nap igaz kalandosan telt. Éjfélig vártuk, hogy ide érjen, de csak nem ért. Másnap reggelt derült ki, hogy otthon felejtette a címünket, telefonszámunkat így nem talált ide. :) A fia nézte meg neki utólag a levelezésében az adatokat, úgyhogy csütörtök reggel már nálunk reggelizett!:) Később elmesélte, hogy a bérelt telefonját is ott felejtette egy benzinkúton. (Illetve mikor tovább indult tőlünk a zakója maradt a fogason). :) Szóval vagy az időeltolódás vagy szétszórtság volt benne. :))

Egyébként érdekes, hogy az első pillanattól tartottam, hogy vajon milyen lesz egy igazából sosem látott rokonnal találkozni, de olyan természetes volt minden, ahogyan nem is gondoltam!

Még az nap mamáért is elmentek kocsival és kihozták hozzánk, így vele is tudott egy kicsit beszélgetni, hiszen nem találkoztak amióta kiment a nagybátyám.


A lányok is elsőre elfogadták, másztak az ölébe, játszottak, mosolyogtak. A gyerekekben pedig lehet bízni, aki őszinte ember azzal hamar megtalálják az összhangot! :) De Józsi bátyus is szereti a gyerekeket. Neki ugyan már nagyok a gyerekei, de van pótunoka náluk is a családban. :)


Adtunk neki ajándékba egy albumot is a lányok képeivel, illetve az aznap készült közös képeket is gyorsítottan előhívattuk, így belekerültek az albumba nagy meglepetésre!:)
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy hajnali háromkor még mindig éberen figyeltük egymás szavát, viszont gondolva a másnapra eltettük magunkat aludni. Reggel ugyanis már indult tovább a nagybátyám az Alföldre. Kár, hogy csak ennyit tudott nálunk lenni, de ki tudja, talán még jár erre fele, vagy mi arra fele. :P

Tojásfa

Többször is terveztem, hogy Húsvétkor díszítésnek csinálok tojásfát. Egy ismerősömnél láttam is barkából elkészítve. Ezen felbuzdulva előszedtem a műanyag dísz tojáskákat, vettem hozzá még egy pár darabot. Viszont mikor barka után érdeklődtem kiderült, hogy már nincs. :( Egy ismerősömtől kaptam a tanácsot, hogy csavart füzet is lehetne használni és az nem virágzik le! :) Atit el is küldtem a virágboltba, de csak olyat kapott, amin rajta volt még a háncs. Viszont már nagyon akartam tojásokat aggatni, ezért úgy döntöttem jó lesz az is!:) Biusnak nagyon tetszett a fa, el is gondolkodott alatta. Szerinte, mivel Karácsonykor Karácsonyfa volt, akkor most azért van Tojásfa, mert füvet rakunk a nyuszinak! :)) Milyen igaz! :P

Később festettünk Biussal tojásokat is. Rajzoltunk rájuk viasszal, matricáztunk stb. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik tojásra Bius nevét írtam fel. Utána fogtam még egy tojást és ráírtam Dorka nevét is. Ezek után valahogy magától jött, hogy kell egy harmadik tojás is, amire Gina neve került. Miután megszáradtak betettem a három tojást egy kis kosárkába. Jó így "együtt látni őket", ha másként már nem lehet...

Egy kis ünneplés

Gergelynek múlt héten volt a születésnapja, Szilárdnak pedig névnapja. Gizi ebből az alkalomból, mint minden évben rendezett egy kis ünnepi ebédet. Rajtunk kívül Gergely barátnője, Regina volt még ott. Illetve úgy volt, hogy jön a nővére Zsófi is, de közben nem tudott eljönni. Úgyhogy szűk körben, de jó hangulatban telt a nap. :) A tortát mi vittük innen Szászvárról. A már sokat emlegetett házi krémesből készített finomságot. :) Úgy gondoltuk, hogy monitor (téglalap) alakú lesz a torta az erre a célra készített képpel, de végül kör alakban tudták csak megcsinálni a cukrászdában. Ettől függetlenül jól nézett ki és finom is volt.:) Regina is sütött (életében először) egy csokis sütit, ami jól sikerült. :) A szokásos mézes krémes sem hiányozhatott ill. keksztekercs, amit Gizi készített. Ezek mind gyorsan fogyó sütemények. :))) Persze megint volt a kedvencem rántott karfiol stb... :)) Gergelynek a 21. születés napja volt. Elgondolkodtam, hogy Ati ennyi idős volt, mikor mi össze jöttünk. :) Reginát és Gergelyt is el tudom képzelni 10-12 év múlva, mikor már egy x-szel többedik születésnapjukat üljük ugyanígy együtt már több lurkó társaságában. :))

Nőnap

Személy szerint nem rajongok a nőnapért. Egyrészt rendben van, hogy sokáig nem voltak egyenjogúak a nők a férfiakkal szemben, illetve sokszor még ma is így van. Viszont arról nem tehetek, mert nőnek születtem! :) Arról tehetek, hogy milyen anya vagy feleség vagyok, tehát az anyák napja rendben van pl. Persze jól esik egy kis kényeztetés, de akkor ne csak nőnapon legyen. Szóval még magam is viaskodom ebben a kérdésben, de nem vagyok nagy nőnapi rajongó!:) Persze biztosan rosszul esne, ha március 8-án nem kapnék egy szál virágot legalább Atitól, mert már szokássá vált. Bár inkább nőnap, mint Valentin-nap! Azt egyáltalán nem tartjuk!:)

A lényeg, hogy ma reggel Ati mikor megjött a boltból, akkor hozott egy szál virágot. Később láttam, hogy a lányoknak is hozott egyet. Biusnak odaadta a kis szál tulipánt (Dorka még megette csak volna:) ). Annyira örült neki, hogy apa hozott neki virágot, hogy hangos nevetésbe, rötyögésbe kezdett szinte reszketve kuncogott!:))

Csináltunk egy-két képet is, de később Bius szétszedte a tulipánt és a belsejét felaprította. :D Meg tudtam még menteni a szirmokat és gyorsan vázába téve rábeszéltem Biust, hogy hagyja ott, mert ott a helye! :))

Hajni barátnőm villámlátogatása

Hajni barátnőm be van már sózva a hónap végi keresztelő miatt nagyon!:) Múlt hétvégén nővéréhez ment Kaposvárra és odafelé a házunk előtt ment el pont a busza így integettünk is neki. :D Visszafele viszont az az ötlete támadt, hogy leszáll Szászváron és meglátogat minket! Nagyon jó ötlet volt, mert Bius is nagyon szereti és mi is mindig szívesen látjuk! Miután hazaértünk hétfőn a zenebölcsiből nem sokkal rá már itt is volt. Dorka rögtön mosolygott rá, pedig rég nem látta.

Bius pedig már mutatta is neki, hogy melyik lett az új szobája, mit hozott a Jézuska stb. :)

Felváltva játszott a lányokkal. Egy kicsit etette Dorkát. :)

Miután letettük a lányokat aludni haza kellett mennie, úgyhogy Ati elvitte, mert a buszok már ritkán jártak. Bius másnap is emlegette még, hogy jó volt, hogy itt volt Hajni! :)