Igen, mint a filmekben. :) Van egy amerikai nagybácsim. A történet régre nyúlik vissza. Apai nagymamámnak fiatal korában született egy fia, akivel sokáig nem is látták egymást. Azt, hogy miért és hogyan az egy hosszú történet, nem is vidám... A lényeg, hogy később felvették a kapcsolatot egymással, így mikor én a nagymamámnál laktam, akkor volt alkalmam vele beszélgetni párszor telefonon. Gyakoroltam az angol nyelvet, ő szinte csak angolul beszélt a telefonban és pedig próbáltam megérteni.:) Találkozni nem találkoztunk, illetve elmondása szerint a névadómon látott először és utoljára. Majd harminc éve él kint Amerikában. Nagyjából két éve már nem is tudom miért (talán mama kérte) megkerestem e-mailen és azóta rendszeresen eszmét cseréltünk. :) Mesélte, hogy idén jön majd Magyarországra ügyeket intézni és azt mondta, ha már itt lesz, akkor eljönne hozzánk is megismerni minket. Mi természetesen szeretettel vártuk! Én reménykedve is, hogy talán van valaki a családból aki úgymond "normális". :) A családfámat tekintve sajnos elég kevés emberre illik ez a jelző! :) Egyébként úgy vagyok vele, hogy nem is muszáj minden rokonnal tartani a kapcsolatot. Többet ér egy igaz barát, mint tíz igaztalan rokon! Attilának a nagynénjei és nagybátyjai mind nagyon kedvesek velünk, imádják a lányokat stb. Sokáig sorolhatnám az erényeiket. Szóval egy kicsit kisebbségben éreztem magam Ati mellett, hogy nekem nem ilyenek a rokonaim. Az, hogy milyenek? Hagyjuk, az ő bajuk! :P
Ezért tényleg kellemes meglepetés volt, hiszen Józsi nagybátyám értékes ember!!! :)) Nem ment el úgy mellettünk, hogy ne ölelt volna meg minket, vagy ne lett volna egy jó szava! Azt mondta, hogy mi lettünk a pótlánya és pótfia Atival. :)
Az első nap igaz kalandosan telt. Éjfélig vártuk, hogy ide érjen, de csak nem ért. Másnap reggelt derült ki, hogy otthon felejtette a címünket, telefonszámunkat így nem talált ide. :) A fia nézte meg neki utólag a levelezésében az adatokat, úgyhogy csütörtök reggel már nálunk reggelizett!:) Később elmesélte, hogy a bérelt telefonját is ott felejtette egy benzinkúton. (Illetve mikor tovább indult tőlünk a zakója maradt a fogason). :) Szóval vagy az időeltolódás vagy szétszórtság volt benne. :))
Egyébként érdekes, hogy az első pillanattól tartottam, hogy vajon milyen lesz egy igazából sosem látott rokonnal találkozni, de olyan természetes volt minden, ahogyan nem is gondoltam!
Még az nap mamáért is elmentek kocsival és kihozták hozzánk, így vele is tudott egy kicsit beszélgetni, hiszen nem találkoztak amióta kiment a nagybátyám.
A lányok is elsőre elfogadták, másztak az ölébe, játszottak, mosolyogtak. A gyerekekben pedig lehet bízni, aki őszinte ember azzal hamar megtalálják az összhangot! :) De Józsi bátyus is szereti a gyerekeket. Neki ugyan már nagyok a gyerekei, de van pótunoka náluk is a családban. :)
Adtunk neki ajándékba egy albumot is a lányok képeivel, illetve az aznap készült közös képeket is gyorsítottan előhívattuk, így belekerültek az albumba nagy meglepetésre!:)
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy hajnali háromkor még mindig éberen figyeltük egymás szavát, viszont gondolva a másnapra eltettük magunkat aludni. Reggel ugyanis már indult tovább a nagybátyám az Alföldre. Kár, hogy csak ennyit tudott nálunk lenni, de ki tudja, talán még jár erre fele, vagy mi arra fele. :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése