After 30 party!

Mivel barátnőimmel pár hónapon belül tartjuk a születésnapunkat, és mivel az idei kerek szám úgy döntöttünk, hogy együtt ünnepeljük meg! Meghívtunk minden barátot, ismerőst, akinek ott volt a helye! :) Moncsiék még kitűzőt is szereztek. Ami messziről olyan volt, mint egy kitüntetés, vagy mint amilyen plecsniket a kutyakiállításon osztogatnak. :) De alkalomhoz illő volt és el lehetett tenni emlékbe.

A régi Gagarin Általános Iskola ebédlőtermét béreltük ki. A vendégeknek pedig belépő az étel-ital volt. Össze is gyűlt mindenből bőségesen!
Készülődés:

Andi (Dj. Királylány! :) ) hozta a zenét és a hozzá való cuccokat. Illetve ő is idén jubilált, így mindenképp ott volt a helye! :) Úgy terveztük, hogy Old's buli lesz, jó kis táncolós zenékkel.

Felfújtunk 150 lufit. Persze kézi pumpával. Tüdővel talán még ma is fújnánk. :D Legközelebb belépőként mindenki felfújhat még 5-6 lufit, ha nem lesz kézi pumpa. :D

Később rájöttünk, hogy ahány meghívott annyi zenei ízlés, így Andi is néha majdnem befonta a haját, hogy mit játsszon, ami mindenkinek megfelel. :))

A buli elején még kevesen táncoltak, így sok lufi is volt, később ez az arány megfordult. :)

Jöttek sorban az emberek, igaz voltak akik csak jöttek és mentek is, de a többség maradt, nem volt más dolguk. :D

Egyre jobban felpörgött mindenki, az italok fogytak, a lufik pukkantak, a lábak táncoltak.

Zsuzsika a ruhájához illő lufit választott. Na igen, a nők mindenre oda figyelnek. :D

A hangulat idővel egyre jobban fokozódott! :)

... És fokozódott! :D :D :D :D

Egy kis körbetánci:

Próbáltam én is zenei szerkeszteni, de miután kiválasztottam vagy negyven számot a listába, egy rossz kattintással sikerült az összeset kitörölnöm. :) Utána feladtam a szerkesztést, inkább csak vigyáztam Andi cuccaira, hogy senki ne szerkesszen önkéntesen. :D

Atival:

Andival:

Piroskával:

Öcsémmel:

Narancslével :)

Moncsival:

Ati és Bálint figurában. :) Másnap persze Atinak megint izomláza volt, mint máskor a sok tánc után. Mivel ritkán jutunk el, így "bemelegítés" nélkül ez van. :D

Öcsém és sógornőm. Sógornőm nem sokat táncolt, így ritka pillanatot sikerült lefotóznom. :D

Ati megtáncoltatta a többieket is.

Andi és Bálint.

Egy kis pihi tánc közben, után, előtt. Vagy megasztárosan Lihegő. :D

Tánci:

Hajnali kettő körül jött a karaoke. Jobbnál-jobb számokat énekeltünk teljesen hamisan. Annyira magával ragadó volt, hogy még fotózni is elfelejtett mindenki. :D Mondjuk a hangfelvétel lett volna az igazi :) Fél négy körül úgy kellett már leállítani a fiúkat, hogy ne gyúrjanak a Megasztárra, mert azért elpakolni sem ártana már. Hiszen így már a harmadik X-ben nem bírjuk már a bulit reggel nyolcig. :))))))
Úgyhogy jöhetett egy kis takarítás, mivel 1-2 lufi úszta csak meg a bulit. Na ez igaz volt az italokra is. Inkább az üdítők úszták meg a fogyasztást. :)

A buli alatt Biusra nagynéni vigyázott. Vagyis nem nagyon kellett, mert letettük aludni, elmentünk a bulira, úgyhogy észre sem vette, hogy nem alszunk a másik szobában. :D Viszont így a 1,5 órás alvás kevés volt nekünk egy kicsit, mire felébredt, de néha kell egy kis kikapcsolódás. :)

Gina emlékére...

Három évvel ezelőtt 6-án reggel izgatottan mentünk a következő NST vizsgálatra, vártuk, hogy bármelyik pillanatban kopogtathat Gina, hisz már túl volt a 40. héten. A kocsiban már éreztem, hogy valami nem olyan, mint kellene. Babánk nem rugdosott az út alatt, ahogyan szokott, de elhessegettem a negatív gondolatokat. A jó érzéssel töltött időket felváltotta a kétségbe esés és minden más új, ismeretlen és egyben szörnyű érzés, mikor kiderült, hogy Gina már örökre elaludt. Három évvel ezelőtt ez a nap csak arról szólt, hogy ő már elment és a teste pedig lassan születik csak meg. Így végül 7-én jött a világra 13 óra küzdelem után. Küzdött a testem és a lelkünk is. Minden olyan, mintha ma történt volna és életünk végéig így lesz ez. Persze megtanultuk elfogadni amit nem lehet igazán... Ma ezt a verset írtam első lányunknak.

Ginának

Szörnyű perc volt, mikor megtudtam elmentél,

Telik az idő, hisz már három éves lehetnél.

Múlik az idő, eső mossa szét,

A fájdalom sebét lassan húzza szét.

Minden nap minden perce nélküled telik,

Angyalként szárnyaid hópelyhek lepik.

Nem lesz jobb hiányod sohasem kislányom,

Szívünk egészét ellepi a fájdalom.

Tudom messze még, míg karomba vehetlek,

Ezerszer mondom el majd, hogy Szeretlek!

Vigyázz ránk addig is szép álmok útján,

Velünk vagy örökre pillangók szárnyán.

November 1-jén a Szememfénye Alapítvány által szervezett megemlékezésre sajnos nem tudunk elmenni, de Nikiék ott voltak, így a papír darvak egyikére Gina nevét is felírták. Ennék képét gondoltam még ide csatolom ehhez a fejezethez....


Illetve Zsófiék csináltak egy zenés videót a megemlékezésről, ami nagyon megható...

http://www.youtube.com/watch?v=9nHbRRwEffY

Öcsém szülinapja

30-án bementünk Komlóra. Öcsém mondta, hogy ne köszöntsük fel, de azért mi bementünk és gratuláltunk neki szülinapja alkalmából.:) Legalább a lányok is játszottak egymással egy kicsit. Most egész jól el is voltak egymás mellett, ritkán került sor vitára a játékok miatt.

Egész napra be tudtunk menni, bevásárolni is volt egy kis időnk, mivel Attila egész héten itthon volt, mert munkahelyet váltott, így volt egy kis szabija. Legalább feltöltődött, mert most az új munka miatt fél év pesti betanulás következik... :( Majd kibírjuk mi is és ő is valahogy, hiszen vannak akik egész vagy fél életükben így vannak, hogy csak hétvégente tudnak haza menni. Úgyhogy hipp-hopp elrepül majd ez a fél év remélem! :)

Siófoki sportnap

Hétvégén elmentem Siófokra a kolléganőimmel céges sportnapra. Én egy kicsit kimozdultam, Attila pedig egy kicsit edződött Bius mellett!:)

A Balatonnál eléggé fújt a szél mikor odaértünk, de azért lesétáltunk a csajokkal a partra.


Később elmentünk szurkolni a fiúknak a focimeccsre. Először kint fociztak, néha esőben, a döntő játszmát pedig már bent tartották. Viszont nyertünk! :)

A nyertes csapat:


Ebéd, csajos vásárlás, vacsi után készülődtünk az esti bulira. Nagy nehezen rávettem Piroskát és Csillát, hogy karaoke-zunk. Mivel nagy tapsot kaptunk később énekeltünk még egyet!:) Neoton és Edda számokat adtunk elő.

Jó sokat táncoltunk!!!!:) Hajnali háromig bírtuk.:)



Nagyon fura volt Bius nélkül lenni ennyi ideig. Ok, másfél nap volt csak, de egy örökkévalóság ez a 24 órás szimbiózis után.:) Amikor hazajöttem futott hozzám és utána akárhova mentem mindig jött utánam, hogy nehogy megint eltűnjek. Persze másnapra már el is felejtette és visszatért a régi kerékvágásba.

Komlói napok (Bányásznap)

A hónap elején bementünk Komlóra a Vurstliba szombaton és vasárnap is. Szombaton a körhintáknál sétáltunk egy kicsit Mónival, Bencével, Zsuzsival és Erikával. Találkoztunk sok régi ismerőssel is. Próbáltunk a szélén sétálgatni, nézelődni, hogy a hangos zene ne zavarja Biust, de kicsit fáradt volt. Bence ment egy kört a kis vonattal, vagányan egyedül utazott. :) Később pedig Zsuzsikával dodzsemezett egy kicsit.


Készült egy kép négyünkről csajokról is, egy igazi Sex és New York :)

Miranda, Carry, Samantha, Charlotte

Bius már csak azért is belepislogott.:)


Másnap Bius Giziéknél volt egy kicsit, mert meg akartuk nézni a Rúzsa Magdi koncertet és az nagyon hangos lett volna neki. Attila előre ment bulizni, addig mi hátrébb énekelgettünk a lányokkal és Bencével.


Sajnos nem sikerült aláírást szerezni csak az egyik zenésztől. De majd legközelebb! :)

Frodó kuyánk emlékére :(

2005-2010

Frodó 2007 év elején került hozzánk. Iwiw üzenőfalon láttam, hogy egy család nem tudja megtartani az egyéves kutyáját. Menhelyre nem akarták adni és elaltatni sem. Mivel mi épp előtte fél évvel költöztünk ide Szászvárra, így kellett egy kutya a házhoz. Attila szereti a németjuhászokat, így elmentünk megnézni. Először megugatott minket, aztán a gazdájával együtt mentünk fel az ólhoz ahol már kétkedve ugyan, de kedvesebben fogadott. Megbeszéltük, hogy elmegyünk még egyszer meglátogatni, hogy ismerjen meg minket és ne támadjon. Nagyon jó házörző volt. Másodszorra már megismert minket és örült is nekünk. Később kiderült, hogy ez egy nagyon jó tulajdonsága volt, hogy akit a gazdi beenged nem bántja, csak a hívatlan vendégekre förmed rá. Artúr volt a neve. Kocsival hoztuk haza. Én vezettem, a kutya hátul ült a régi gazdival és Attilával. Néha belengett a feje az első üléshez:) Kicsit megijedtem, hisz nem tudtam, hogy milyen kutya.

Aztán kiderült, hogy nagyon kedves kutya, hisz négy gyerek és számtalan kisállat között töltötte első évét. Nagyon sokat ugrált az első időkben és állandóan elhordta a lábtörlőt.:) Később már csak az állandó pacsi mánia maradt meg. Ha kértük, ha nem adta a pacsit.:) Ha leguggoltunk, akkor belehajtogatta magát az ölünkbe, mert kölyökkutyának érezte magát. Eredetileg Artúr volt a neve, de mivel ilyen kis szeleburdi kutya volt átneveztem Frodónak. Hamar megszokta az új nevét.

Igazi ügyes házőrző volt, aki szerette a gyerekeket és az állatokat egyaránt.

Mikor Ginát elvesztettük is egész éjjel szűkölt a szomszédok elmondása szerint nagyon keservesen. Érezte,hogy baj történt velünk ...

2008-ban kiszökött és elütötte egy autó. Épp tartottunk haza, mikor csörgött a telefon. Szerencsére hamar ott voltunk és már az állatorvos is ott volt. Pár napig a kazánházban feküdt és mindent turmixolva tudott csak megenni. De szerencsére hamar helyre jött. Karácsony másnapján történt a baleset, pont Attila születésnapján, viszont Szilveszterkor már ugrándozni akart az udvaron!

Mikor Biust hazahoztuk szeretettel fogadta, soha nem bántotta, hagyta, hogy nyúzza. Bius első szava is az volt, hogy Bau=Vau. Mikor megütötte magát, akkor elég volt kimenni a kutyához egy kicsit és már semmi baja sem volt...

Pár hete, mikor még nagyon meleg volt nem volt olyan jó az étvágya,de ráfogtuk az időre. Később fogyni kezdett. Ekkor kitapintottam a nyakánál a csomókat. Szóltunk az állatorvosnak, aki kijött és írt fel gyógyszert neki. Két-három nap után jobban is lett, visszajött egy kicsit az étvágya, aztán hirtelen rosszabbul lett. A gyógyszert sem tudtuk odaadni neki és már inni sem akart. Ekkor elvittük egy másik dokihoz ahol jó a felszereltség. Két órán keresztül voltunk ott. Kapott infúziót, hogy ne száradjon ki és legyen egy kis energiája. A lába borotválásánál nagyon le kellett fogni, de a szúrást és az utána következő borotválásokat és szúrásokat a nyirokcsomó mintavételnél már jól tűrte szegényke. A vérvétel eredménye kimutatta, hogy jól gondolták, limfómája van, azaz valószínűleg rosszindulatú nyirokcsomó daganat...

Mikor hazahoztuk egy kicsit jobban lett kutyuskánk, de nem akart a kazánházban maradni, inkább az előtérbe ment ki, ott hűvösebb volt neki. Egy pokrócot tettünk alá. Melléültünk, simogattuk. Mivel az interneten olvastam, hogy kemoterápiával is maximum egy évig élnek még a limfómás kutyák, így biztattuk, hogy túl fogja élni és menni fog neki a kis túlélési arány ellenére is. Mondtam neki, hogy elvisszük majd kemoterápiára és vigyázunk rá. Együtt sírtunk szegényke mellett, hiszen még decemberben lett volna csak ötéves.

Mára virradóra már az örök vadászmezőkön csatangol első kutyánk. Attila reggel már örök álomban találta.
Mindig itt volt velünk és szeretett minket, vigyázott ránk és mi is ugyanúgy szerettük.

Szívünkben örökké élni fog! Jó pihenést a diófa alatt kiskutyánk! :(

"Amíg meg nem tapasztaltuk, milyen érzés szeretni egy állatot, lelkünk egy része mélyen alszik."