Mozgalmas péntek

Pénteken mentünk ultrahangra Pécsre. Előtte beugrottunk még a háziorvosomhoz is Komlóra a táppénzes papíromért, illetve kinyomtatták a cukorterhelés leletemet. Az első terhelés nem lett jó, igaz nagyon rossz sem, de azért a doki kért egy ismétlést. A második terhelés eredménye már magasabb lett, így jövő héten mehetek a diabetológiára is Szekszárdra. Igaz inkább most figyelek oda még egy pár hónapig az étkezésre, minthogy utána egész életemben lemondjak a fincsi dolgokról. :) Mire a szülésig eljutunk egy pár kilóméter mögöttem lesz. A védőnő mondjuk itt van Szászváron, de a dokim Bonyhádon, a háziorvos Komlón, ultrahangra Pécsre kell menni, diabetológiára pedig Szekszárdra megyek, mert ott fogok szülni a dokimnál.:) Igaz sokszor csak helyrajzi kérdés, mert pl. Pécs és Szekszárd is ugyanolyan messze van innen, így mindegy, hogy melyik buszra szállok fel.:) Aztán az utolsó hónapban, ha már Attila itthon lesz és nem csak hétvégén, akkor már a kocsi is itt lesz. Igaz az utolsó hónapban nem ajánlják már nagyon a vezetést...

Szóval ultrahang. Épp odaértünk időre, de Bius a kocsiban átázott, így peluscsere, átöltözés után már egy kicsit késtünk, de nem volt gond. Nem voltak sokan, így nem kellett sokat várni sem. Bius rögtön tudta, hogy a hugit nézzük meg. Mutatta a monitoron, hogy baba, hugi, sőt itthon is, ha látta a ultrahangképet, akkor mondta, hogy hugi és mutatott a hasamra. Úgyhogy teljesen képben van!:) A kép elég rossz minőségű, sötét lett, így nem is kellett fizetni érte. Nagyjából azért látszik rajta Dorka kis buksija. Nagyon ügyes volt és ahogy megbeszéltem vele már le is fordult. Eddig mindig haránt volt, mikor bekukkantottunk. Anno Biussal is ilyenkor beszéltem meg, hogy forduljon le és szót is fogadott. Fontos volt nekem, mert Gina nagyon későn fordult le és lehet, hogy pont akkor tekeredett be a zsinórba. Persze az aggódás most is végig megvan, de igyekszem arra gondolni, hogy minden rendben lesz!



Miután végeztünk az Édesanyák útján, beugrottunk a Plázába és bevittük Biust a játszóházba. Most volt először ilyen helyen. Ámult is, hogy mennyi játék mindenfele! Nem tudta hirtelen, hogy mihez nyúljon, mivel játszon, hova üljön stb.:) Nem voltunk sokan, mert épp ebédidő volt. Először a babakonyhában tevékenykedett, főzött, etette a babákat.

Majd észrevette a vasalót, örült, hogy hozzányúlhat, nem úgy, mint otthon! :)

Aztán rátalált a labdákra, ott elég sok időt eltöltött.

De amint felfedezte, hogy felfelé is vezet út, akkor csak a mászkálás volt jó föl-le.:)


A krétával való rajzolás is lefoglalta egy darabig, vagyis amíg az összes színt ki nem próbálta. :)


Egy órát voltunk vele bent, utána indultunk enni. Persze Bius maradt volna még, így cirkuszolt egy kicsit, de hamar rájött, hogy nem ér célt vele.

Később elintéztünk még egy-két dolgot, vásárlás stb. és indultunk Magyarszékre Attila keresztszüleihez. Útközben megálltunk anyunál Mánfán a temetőbe. Bius addig aludt a kocsiban, így Attila ott maradt vele. Mikor épp meggyújtottam a gyertyát akkor odaszaladt hozzám egy kis keverék kutya valahonnan, így sokat nem tudtam elmélázni.

Magyarszéken aztán megint beindult a pörgés. Kutya, cica, nagy udvar, lépcső. Szóval lehetett futkosni Bius után.:) Nagyon szeret lépcsőzni. Egyedül fel tud már menni, ha oldalt kapaszkodik és próbál lemenni is egyedül, de nem engedem még, mert elég, ha csak egyszer esik el úgy, hogy nagy baja legyen... Általában úgy vagyok vele, hogy hagyom próbálkozni, úgy tanul, de azért vannak kivételek.

Farsang

Hajni barátnőm rendezett egy farsangi bulit, mint minden évben Felsőnánán. Eddig nem voltunk, de igén eljutottunk! Úgy volt, hogy Móni és Zsuzsi barátnőmék is jönnek, de végül különböző okok miatt otthon kellett maradniuk. Igaz mi is majdnem kihagytuk a farsangolást. Attila nagynénje vigyázott addig Biusra, míg mi elvoltunk. Szerencsére egyszer sem kelt fel aznap éjjel. Igaz biztos elfáradt, mert reggel is szinte ugyanúgy volt az ágyában, mint ahogy letettük és nála ez nagy szó, mert mindig pörög-forog. Ati szerint tőlem örökölte, pedig nem iiisss..:) Dehogynem! :)

Este 10 után indultunk el, addigra elkészültünk a "jelmezekkel". Attila majdnem Zorró lett, mert hasonlít Antonio Banderasra. :D Végül nem ruháztunk be fekete palástra, így maradt a gyorsan összerakható cowboy. Kockás inge van, farmer van, kalap van, egy műanyagpisztolyt pedig kölcsönvettünk Móni kisfiától Bencétől.


Én felhúztam az itthon található fehér kismamaruháim nagy részét és piros szigetelőszalagból keresztet tettem az ingemre és a hajpántomra, illetve a nyakamban lógott egy sztetoszkóp. Eredetileg nővérkének öltöztem így, de végül mindenki dortornéninek gondolt. Hm, határeset, elfogadjuk. Végül is sztetoszkópot a nővérek tényleg nem hordanak. :D

Odaérve tapasztaltuk, hogy sok volt a cowboy, volt néhány pap és pár katica, de a többiek "egyediek" voltak. Hajni báránybőrbe bújt farkasnak volt öltözve. Az odavarrt farkát később leoperáltam, mert már zavarta. Hosszú műtét volt a félhomályban cérnát vagdosni, úgy, hogy közben ne vágjak a nadrágba, de sikerült! :) Még jó, hogy doktornőnek/nővérkének öltöztem. :D

Egy kicsit táncoltam én is, aztán engedtem Attilát, hogy pörgessen meg mást is.:)

A Nád a házam című dalt felvettem Biusnak videóra, mert Gizi mama (nagynéni) szokta neki énekelni. Mikor másnap megmutattam rögtön megismerte és táncizott rá.:)

(A videót nem másolom be, mert nagy méretű, de kép is van. :) )

A fiúk egy kicsit rázták a hajukat. Attila a sajátját, Hajni leendő sógora, Norbi pedig a parókáját. :)

Hajni nővére Bogi és vőlegénye Norbi. Vagy Norberta? :D


A tombolán sajnos nem nyertünk, igaz nem is vettünk sokat. No meg Attila "úgy sem nyerünk, mert sosem nyerek" hozzáállása sem segített. :D Hajniék viszont több mindent is hazavittek, igaz nem kevés tombolát gyűjtött be a család. Úgyhogy kaptunk tőlük ajándékba két nyereményt is, egy plüsselefántot és egy kis cserép virágot, így hozhattunk valamit Biusnak is haza. Három után jöttünk el, hogy hazaérve egy kicsit még tudjunk aludni is. Bius hétkor keltett minket, így majd három órát sikerült is pihennünk.

4D

21-én voltunk az Édesanyák útján 4D-s ultrahangon, de csak most jutottam el ide, hogy leírjam. Mikor mentünk, akkor pont látogatási tilalom volt az influenza járvány miatt, így nehezen jutottunk be. Ginával és Biussal a Medisonban voltunk a Citrom utcában annak idején. Gondoltuk most megpróbáljuk a kórházban. Ugyan itt olcsóbb volt, de kevesebb ideig tartott a "mozi" és színes dvd helyett csak egy papírtokban kaptunk egy sima dvd-t. Viszont nem ez volt a lényeg.:) Hanem az, hogy Dorka pont ébren volt és produkálta magát. Kezdetnek megvakargatta a bokáját, aztán jött a ficánkolás! Láttuk ahogy nyeli a magzatvizet és kalimpál a kezeivel. Aztán egyszer csak kidugta a nyelvét és elkezdte nyalogatni a karját, majd harapdálni. :D Édes volt a kis Ficánka.:) Atinak mondtam, mikor még nem mentünk be, hogy biztos neki is "Gelányi" orra lesz és nem tévedtem.:) Ginának is olyan orra volt, mint Atinak, Biusnak is olyan van és az UH képek alapján Dorkának is.

Kéz és lábi:

Elbújós:

Gondolkodós:

Hamm:

Nagy ágy!

Elkezdtük tegnap a nagy ágyra szoktatást. A kiságy ugye kell a huginak.:) Múlt héten összeszereltük az ágyat, így Bius már barátkozhatott vele egy hétig. Tetszett neki és sokszor felmászott rá, eljátszotta, hogy ott alszik. Én attól féltem, hogy sokszor felkel majd és úgy kell visszatenni az ágyba, vagy le fog esni. Akartunk venni leesésgátlót, de amit végre találtam nem volt fehérben, csak szürke színben. Ehhez az ágyhoz sajnos nem mindegyik fajta jó. Úgyhogy úgy döntöttünk megpróbáljuk anélkül az alvást, egy matracot az ágy mellé téve. Szerencsénk volt eddig! Szöszkém egyszer sem kelt fel és nem esett le, pedig forgolódott! A napközbeni alvásoknál sem tiltakozott, maradt az ágyban és aludt szépen. :) Remélem marad is így. Ha jövő héten sem esik le az ágyról, akkor talán már megszokja és nem is kell leesésgátló. Igaz süllyesztett a matrac, úgyhogy lehet érzi az ágy szélét és ezért nem pottyan le. Mindenesetre tetszik neki még mindig az új helyzet. Főleg az, ha felkel, akkor nem kell várni, míg kiveszem, hanem lejöhet magától. Jó is a szabadság. :D

2011.03.06.

Korai volt az öröm. Egy hét "rendes" alvás után Bius kitalálta, hogy átjön hozzánk. Persze egyikünk sem fért el a nagy ágyban, igaz csak 140 cm széles. Attila ugye hétfőtől megint Pesten volt, így az utána következő éjszakákon már jobban elfért keresztben is Bius mellettem.:) Minden nap megfogadtam, hogy visszaviszem a helyére, de valahogy nem volt sem erőm, sem kedvem. Egyik éjjel mentem aludni, Bius pedig, mint mindig már 20 órától durmolt, viszont nem találtam az ágyában. Az ő szobájából nyílik a hálószoba, ahol a mi ágyunkon szundikált középen az alvós plüsseivel. :D Visszavittem a helyére, de nem telt bele 10 perc és már mellettem is volt.

Eltelt így egy hét. Most ott tartunk, hogy harmadik napja nem jött át. Vagy rájött, hogy ő sem piheni ki magát, vagy csak azért, mert apa itthon van. No majd kiderül.:)
Mindenesetre jó lesz, ha marad a helyén, mert, ha a hugi is itt lesz, akkor már nehezebb lesz visszaszoktatni.

Asztalhoz csüccs

Épp a konyhában voltam, Bius bejött a nappali-ebédlőbe. Túl nagy volt a csönd. Meglestem mit csinál. Na és jól meglepődtem, mert fent ült a széken az asztalnál és a kerámia szalvétatartóval játszott. Rám nézett, büszkén mondta,hogy csüccs.:) Én meg gyorsan elszedtem tőle a szalvétatartót és utána csináltam egy képet.:) Később megmutatta, hogy felállt a szék alján lévő lécre és onnan még egy lépéssel fel a székre, majd leült. Úgyhogy most már erre is figyelni kell! :)


Kis ügyi babám! Egyébként tényleg ügyes, mert mindig elmeséli, hogy mit hogyan csinált. Szavakban és mutogatva. Már nagyon sok szót tud. Úgy 70 db-ig írtam, de most már szerintem 130-nál is tartunk. Végül is mindent kimond, vagy megpróbál elsőre mindent visszamondani.

Ma reggel ép pizsiben még fetrengett egy kicsit a szobájában, miután megitta a reggeli tejcsit és dumált is egy kicsit. :) Erről itt egy kis videó:

Vizespóló:)

Nagyon ügyesen iszik már Szöszkém pohárból. Persze a cumisüveg tetejét is levetette egyik nap és megpróbálta meginni a vizet belőle. Persze ugyanolyan nagy lendülettel emelte, mint a poharat, így az összes víz a nyakába zúdult. Gyorsan csináltam egy fotót két nevetés közben.:) Aztán jöhetett a gyors átöltözés, nehogy megfázzon. Azóta eltelt majd egy hét, de mindig mondogatja, mikor meglátja a bambis felsőjét, hogy vizes, vizes. Mindenkinek meséli. :D

Nagy pakolás

Bius nagyon szeret pakolni. Vannak napjai amikor a szokásosnál is jobban.:) Egy ilyen nap végén lefotóztam a "műveit". Semmi sem volt ott, ahol a helye van!

Persze nekem több időbe telt mindent visszatenni a helyére. Következő héten pedig Atival bevásároltattam gyerekzárakból. Oda is került, ahova eddig nem. :) Szerencsére Bius nem akadt fent a dolgon, hogy nem tud mindent kinyitni, hagytunk azért egy-két szekrényt, amit pakolhat.:) Aranyosan tudja mondani, mikor kupi van, hogy "Aja! Pakó! Jaj!" Közben mutatja a fején a kezével, hogy jaj, mekkora kupit csinált. Persze ezt mind büszkén!:)

Hálószoba (máskor itt látszik a szőnyeg) :

Gyerekszoba (szőnyegek is kiforgatva):

A konyha (minden ami nem a konyhába való) :