Szombat
Mindenszentek előtti szombaton bementünk Komlóra előre hozva a temetői látogatást, mert Attila nagybátyáék (Misiék) is akkor jöttek le Pestről. Így legalább nyúzhatták egy kicsit a lányokat hiszen nagyon szeretik őket! Bius már nagyon várta "Kakaót" (Zolikát). :) De felváltva hívja így és a nevén is. :D Amikor megérkeztünk már meg is kezdődött a futkározás, bújócskázás, úgyhogy az eredeti tervvel ellentétben Bius is ott maradt Dorkával, amíg mi a temetőbe mentünk. Elmentünk Huszár mamáért és elvittük a mánfai temetőbe anyuhoz. Előző nap nagynénémékkel a komlói temetőbe volt, de Mánfára nem vitték ki, úgyhogy oda együtt mentünk. Anyu sírja mellett volt eddig egy üres hely, de már van oda is temetve valaki. Anyu a fali sírhelyen a sarokban van, így tudtunk közvetlenül nála mécsest gyújtani. Ilyenkor mi mindig csak mécseseket viszünk, hiszen a virágok hamar elhervadnak, a mécses és a gyertyaláng jobban türközi a meghittséget és a gyászolók hangulatát...
Meglátogattuk Nikiék kislányát is, aki kétéves korában lett angyalka. Olyan nehéz volt ott állni a sírjánál, bele gondoltam, hogy Nikiéknek mennyivel sokkal nehezebb lehet...
A temetőzés után gyorsan bevásároltunk és mentünk is vissza a lányokhoz. Amíg elvoltunk, addig Szilárd szokás szerint sorban készítette a fényképeket. Jó fényképarcuk van a lányoknak, igaz Szilárd is jól tud fényképezni. Nem úgy, mint én. Ildi barátnőm szerint azért szellemképesek a képeim, mert rögtön 3D-ben készítem őket, így meg nem értett művészként én vagyok a jövő fotósa. :D :D
Évi, Dorka:
Misi, Dorka:
Bius nagy kedvence a buborék!
Misit is rá vette a fújkodásra. :)
Kis hunci:
Másik hunci:
Fotómodelleim:
Indulás előtt még belefért egy kis bújócska Zolival az asztal alatt:
Dorka pedig elaludt Szilárd papa vállán.
Tesók (Ati anyukája hiányzik a képről) ...
Vasárnap
Másnap Zsuzsi, Erika és Moncsi barátnőmék jöttek. Pár hete szervezzük, hogy melyik nap jó mindenkinek. Ati kihozta Zsut és Erikát. Moncsi pedig Bencével később érkezett. Mivel sokat késtek, így mi már majdnem mindent befaltunk, mire ide értek. :) Sütöttem pizzát, Zsuzsika hozott sütit, úgyhogy estére megint nem tűnt feleslegesnek a szobabiciklizés. :D
Vacsi utáni szieszta:
Egy puszika. Mi lesz itt 10 év múlva??!! :D :D
Vacsi utáni szieszta:
Egy puszika. Mi lesz itt 10 év múlva??!! :D :D
Megbeszéltük a csajokkal, hogy mielőtt Erika visszamegy Mexikóba a párjához előtte még beülünk valahova dumcsizni.
Biussal felragasztottuk az ajándék matricáit a szobájába. Muszáj volt kitenni, mert ő az ágyneműre és a komódjára gondolta elhelyezni. Ezért minél hamarabb ki kellett találni, hogy a függöny melletti üres helyen legyen díszítés. :)
Biussal felragasztottuk az ajándék matricáit a szobájába. Muszáj volt kitenni, mert ő az ágyneműre és a komódjára gondolta elhelyezni. Ezért minél hamarabb ki kellett találni, hogy a függöny melletti üres helyen legyen díszítés. :)
Kedd
Zsófiékkal már korábban megbeszéltük, hogy együtt megyünk Pécsre a Szemefénye Alapítvány által rendezett Daru madarak megemlékezésre a temetőbe. Mivel a kis Szonja is már betöltötte a hatodik hetét így előtte náluk találkoztunk.
Zsófiék fiai Szabi és Peti nagyon hasonlítanak az apukájukra. Szonja viszont tiszta anyukája!
(Szabit sajnos nem ismerhettük, mert angyalka, de sok képet láttunk róla, így olyan, mint ha egy kicsit ismertük volna) ...
Egy kicsit babáztunk keresztben is. Érdekes, hogy Dorka nemrég még ilyen pici volt és mégis mennyire fura volt látni és fogni a csöpp kis babát!
Bius rögtön mondta, hogy Dorka! De mondtam neki, hogy nem mindenki hugija Dorka, Peti hugija Szonja. :) Utána mindig mondogatta, hogy Szonja, Hol van Szonja!? :)
Peti épp aludt mikor oda értünk, de ahogy felkelt Bius már a szobájába termett és gyorsan egymásra hangolódva már játszottak is. Leginkább autókkal, repülőkkel, motorokkal. Csupa olyan dologgal, ami Biust is érdekli.
Zsófiéknak pedig Dorka súlya volt furcsa Szonjához képest. :)
Ati és Peti:
Peti a kis hunci!
Ati, Dorka
:)
Imádja a hugiját, már most jó bátyókája. Hajaj hogy fog majd később is vigyázni rá! :))
Zsófi készített nagyságsorrendben egy képet a kanapén fekve. Persze valaki mindig belemozdult. :D
Miután a gyerkőcök ettek egy pár falatot elindultunk Pécsre a temetőbe. Persze így összesen négy gyerekkel bele telt egy kis időbe, míg összekészültünk, de nem volt vészes! :)
Igaz a megemlékezés elejét lekéstük, de nem ez volt a lényeg. Mikor odaértünk, akkor Nikiék már ott voltak, így Petrus és Bius is örültek egymásnak!
Mivel mindannyian már gyerkőcökkel, babákkal mentünk, így nem volt időnk szomorkodni, de ettől függetlenül mindenki gondolatában ott volt az elvesztett gyermeke, hiszen ezért is mentünk oda.
Dorka nem akart már aludni, így Ati kivette a babakocsiból és aztán elindult a babaduma, amit a nagyobb porontyok felváltva utánoztak. :)
A mécsesek már szépen égtek a letűzött darvak mellett.
Amíg még világos volt, addig ráírtuk az angyalkák nevét a papírmadarakra. Tavaly nem tudtunk elmenni, akkor Nikiék írták fel Gina nevét, de most megtehettük mi.
Niki most is listával készült és sok angyalka nevét írta fel, én pedig írtam külön még Csengének, Mariann barátnőm kislányának is. Közben ránk esteledett, elég hamar. A mécsesek nagyon szépen világítottak, mintha ott lettek volna velünk elvesztett gyermekeink is egy kicsit a parányi fénylő lángocskákban ...
A végén Zsolti csinált egy közös képet is:
Zsófiékkal már korábban megbeszéltük, hogy együtt megyünk Pécsre a Szemefénye Alapítvány által rendezett Daru madarak megemlékezésre a temetőbe. Mivel a kis Szonja is már betöltötte a hatodik hetét így előtte náluk találkoztunk.
Zsófiék fiai Szabi és Peti nagyon hasonlítanak az apukájukra. Szonja viszont tiszta anyukája!(Szabit sajnos nem ismerhettük, mert angyalka, de sok képet láttunk róla, így olyan, mint ha egy kicsit ismertük volna) ...
Egy kicsit babáztunk keresztben is. Érdekes, hogy Dorka nemrég még ilyen pici volt és mégis mennyire fura volt látni és fogni a csöpp kis babát!
Bius rögtön mondta, hogy Dorka! De mondtam neki, hogy nem mindenki hugija Dorka, Peti hugija Szonja. :) Utána mindig mondogatta, hogy Szonja, Hol van Szonja!? :)
Peti épp aludt mikor oda értünk, de ahogy felkelt Bius már a szobájába termett és gyorsan egymásra hangolódva már játszottak is. Leginkább autókkal, repülőkkel, motorokkal. Csupa olyan dologgal, ami Biust is érdekli.
Zsófiéknak pedig Dorka súlya volt furcsa Szonjához képest. :)
Ati és Peti:
Peti a kis hunci!
Ati, Dorka
:)
Imádja a hugiját, már most jó bátyókája. Hajaj hogy fog majd később is vigyázni rá! :))
Zsófi készített nagyságsorrendben egy képet a kanapén fekve. Persze valaki mindig belemozdult. :D
Miután a gyerkőcök ettek egy pár falatot elindultunk Pécsre a temetőbe. Persze így összesen négy gyerekkel bele telt egy kis időbe, míg összekészültünk, de nem volt vészes! :)
Igaz a megemlékezés elejét lekéstük, de nem ez volt a lényeg. Mikor odaértünk, akkor Nikiék már ott voltak, így Petrus és Bius is örültek egymásnak!
Mivel mindannyian már gyerkőcökkel, babákkal mentünk, így nem volt időnk szomorkodni, de ettől függetlenül mindenki gondolatában ott volt az elvesztett gyermeke, hiszen ezért is mentünk oda.
Dorka nem akart már aludni, így Ati kivette a babakocsiból és aztán elindult a babaduma, amit a nagyobb porontyok felváltva utánoztak. :)
A mécsesek már szépen égtek a letűzött darvak mellett.
Amíg még világos volt, addig ráírtuk az angyalkák nevét a papírmadarakra. Tavaly nem tudtunk elmenni, akkor Nikiék írták fel Gina nevét, de most megtehettük mi.
Niki most is listával készült és sok angyalka nevét írta fel, én pedig írtam külön még Csengének, Mariann barátnőm kislányának is. Közben ránk esteledett, elég hamar. A mécsesek nagyon szépen világítottak, mintha ott lettek volna velünk elvesztett gyermekeink is egy kicsit a parányi fénylő lángocskákban ...
A végén Zsolti csinált egy közös képet is:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése