Rádiós interjú

1-jén amíg mi az Örök gyermek emlékműnél voltunk a megemlékezésen, pont abban az időpontban hallható volt a Kossuth rádióban egy interjú "Árva anyák" címmel. Az egyik interjúalany én voltam. Andi hívott fel egyik nap azzal, hogy ilyen témában a munkatársa műsort készít és beszélnék-e vele. Mivel Gina nem rég lett volna már négy éves, így ennek kapcsán is vállaltam a beszélgetést. Délután érkeztek meg hozzánk Andi és a munkatársa. Nagyjából másfél órát beszélgettünk, amit közben diktafonon rögzített Jusztina. Természetesen nem kerülhetett minden bele az egyórás adásba, mert több helyszínen és több érintettel is készült riport. A hanganyagot feltöltöttem youtube-ra egy-két kép ill. szöveg kíséretében.

(Ezt hamarosan csatolom!)

Illetve úgy döntöttem, hogy Ginának írt eddigi összes versemet bemásolom ide. Köztük van egy olyan vers is amit Biusnak írtam, de Gina is megjelenik benne.

Georginánknak

Kicsi szívben kicsi szív,

Nem dobog már idekint.

Sírását sem hallani,

Halk szavát sem fogom tudni.

Hiányodat nem pótolja,

Emlékedet nem hervasztja.

Szeretsz minket oda fentről,

Figyelünk mi ide lentről.

Szép arcocskád fel-fel villan,

Mocorgásod el-el illan.

Apa s anya szeret téged,

Gina baba mi lehet most veled?

Az idő kerekével halványodik minden,

De sebünk hege marad régen...

Kicsi csillag ragyogj hát fenn!

Hisz ragyogsz mindig a szívünkben!

Nincs válasz!

Hogy mit érzek?

Senki nem tudhatja!

Magam sem tudom!

Hisz nem jártam még ilyen úton!

Szívemben harag, s irigység!

S, meddig?

Ki tudja még?

Nem jártam még ilyen úton!

Megfoghatatlan a megfogható!

Nem nyugtat mi megnyugtató!

Miért van ez így?

Nem jártam még ilyen úton!

Vissza nézni nem jó!? Tudom!?

Múlt nélkül nincs jelen, sem jövő…

Feledni sem lehet mindent!?

Nem jártam még ilyen úton!

Muszáj tovább menni!

Pedig oly nehéz lépni!

Vajon hány lépés van még?

Nem jártam még ilyen úton!

Angyalka

Csillagszóróban, csillagok közt,

Ott vagy kicsi leány...

Figyeled a könnyeket,

Leküldöd kis lelkedet.

Melegséget hozol nekünk,

Célod volt, hogy voltál nekünk.

Itt vagy velünk minden éjjel,

Szeretetet szórsz szerte-széjjel.

Szenteste is itt leszel,

Hisz nekünk mindig létezel.

Belebújsz két karunkba,

Puszit lehelsz az arcunkra.

Szívünkbe mosolyt töltesz,

Hisz emléked mindig szép lesz.

Lelkünk terhén nehezít,

Nem lehet csak lelked itt…

Ott vagy minden hócseppben,

Hisz tiszta minden lelkedben.

Angyal vagy, így eljössz hozzánk,

Szárnyaiddal vigyázol ránk!

Csoda

Mosoly vagy, egy lény az égből.

Megjöttél, mint fény az éjből.

Csillogó szemed mutat utat,

Mit anya s apa már régen kutat.

Bölcsőd szomorúságban fogant,

Mégis lényed mindent tagad.

Megszülettél, s csoda történt,

Valami megállította az örvényt.

Síró szívünk mindig marad,

Hisz, van mi oda szöggel tapad.

Szög mellé egy kis virág növöget,

Melyet kicsi szíved öntözget.

Kicsi virág sok színben árad,

A rozsda mellett sosem szárad.

Vidám kicsi lányka nem érted még,

Szívünk tele veled és veled meg az ég.

Ginának

Szörnyű perc volt, mikor megtudtam elmentél,

Telik az idő, hisz már három éves lehetnél.

Múlik az idő, eső mossa szét,

A fájdalom sebét lassan húzza szét.

Minden nap minden perce nélküled telik,

Angyalként szárnyaid hópelyhek lepik.

Nem lesz jobb hiányod sohasem kislányom,

Szívünk egészét ellepi a fájdalom.

Tudom messze még, míg karomba vehetlek,

Ezerszer mondom el majd, hogy Szeretlek!

Vigyázz ránk addig is szép álmok útján,

Velünk vagy örökre pillangók szárnyán.