.

.

2011. november 11., péntek

Eseménydús szombat

Erika vissza utazik Mexikóba a párjához, így az utolsó pillanatban nem kevés egyeztetés után találtunk közös időpontot egy kis pletyire. Szombat reggel 10-re beszéltük meg a cukrászda látogatást. Én reggel még elmentem kozmetikushoz, mert aznapra volt időpontom és siettem haza, hogy indulhassunk. Ati viszont azzal fogadott, hogy a lányok elaludtak, így tíz órakor még csak öltöztettük őket, ezért késtünk egy kicsit. Először csak én ültem be, Attila pedig addig elvitte Biust és Dorkát Gizi mamáékhoz. A kávézóban egy régi ismerős, Csilla is csatlakozott hozzánk.


Illetve Móni is befutott Bencével, pedig eredetileg úgy volt, hogy nem érnek rá, de véletlenül pont akkor jöttek oda, mikor még mi is ott voltunk. :) A végén két asztalt is összetoltunk, hogy tudjunk kényelmesen beszélgetni. Persze mindenki sietett és szombaton délig volt csak nyitva a fagyizó, úgyhogy hamar elment az idő.


Mi visszamentünk Giziékhez, de ebéd után nem sokkal indultunk is tovább. Felvettük öcsémet út közben és elmentünk a temetőbe. Anyu régen szerette volna, ha a Huszár papa sírja rendbe lenne téve. Illetve én is gondolkodtam rajta, hogy valamit kéne kezdeni vele, mert nincs körbe kerítve, a gaz pedig csak nő rajta ...


Kaptunk kavicsot, illetve legolcsóbb megoldásként vettünk ágyásszegélyt. Kerestünk egy zsákot, vittünk szerszámokat és már neki is álltunk a munkának. Először kiszedtünk mindent, egyedül egy rózsatövet hagytunk ott, amit a mama ültetett. Öcsém körbeásta a szegély helyét. Attilával együtt megcsinálták a széleket.


Amíg a kavicsokat szórtuk le öcsémmel, addig Ati elment mamáért.
Telefonban annyit mondtam neki, hogy gyomirtózni szeretnénk és el kell jönnie megmondani, hogy mi maradjon és mi mehet. :)



Mikor oda ért, akkor hirtelen azt hitte, hogy rossz sorba jött be. De nagyon örült! Zavarban is volt egy kicsit. Nem nagyon tudott mit mondani, csak, hogy nagyon örül neki és, hogy jó lett. Örültünk, hogy tetszik neki. Szerintem szebb, mint a sima kővel körberakott sírok, valahogy hangulatosabb a fa. Persze nem annyira időálló, de kevesebb összegből ki lehet hozni később a javítást is. Remélem papa is látja és örül neki, hogy megszépült a nyughelye.


A meglepetés leleplezése után siettünk vissza a lánykákhoz. Gondoltuk időben elindulunk és akkor nem kell kapkodni a fürdetéssel. Gondoltuk. :) Ahogy reggel is, most is mindkettő elaludt, így megvártuk míg felébredtek, egy kicsit magukhoz tértek és utána indultunk haza.

Gizi mama és a lányok:


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése