Igazi hétköznapi kaland!

Azt hiszen megszületett az első olyan komolyabb történet amiről a későbbi években lehet majd anekdotázni. :) Persze mikor történt, akkor nem nevettem... Goffrit akartam sütni, illetve Bius is kért tejcsit. Gyorsan kirohantam a garázsba tejért, de mikor a pár másodperces utamról visszatérve vissza akartam menni a lakásba, akkor meglepődtem! Be volt zárva az ajtó! Biust hallottam az ajtó másik oldalán, így már biztos voltam benne, hogy bezárta. Rögtön próbáltam neki mondani, hogy nyissa ki. Aztán átmentem az előszoba ablakhoz és onnan navigáltam, hogy vigye oda a zsámolyát és úgy próbálja elfordítani a kulcsot. De nem sikerült neki. Utána oda hívtam az ablakhoz és próbáltam neki elmondani, hogy nyissa ki az ablakot. De elkezdett játszani a virággal. :) Aztán megpróbálta, de nem volt elég ereje, hogy elfordítsa a kilincset az ablakon. Ekkor próbálkoztunk a saját szobájának az ablakával. Ügyesen lepakolta a felső polcról a játékokat, ahogy mondtam neki. Odahúzta a kis éjjeli szekrényét. Felmászott a polcára, de sajnos ahhoz az ablakhoz sem volt ereje. Ekkor jött az utolsó ötlet, hogy valakinek szólok az utcán, hogy menjen át a szomszédba és kérjen segítséget. Persze egy szál pólóban álltam kint, papucsban és se telefon se kapukulcs, semmi nem volt nálam. Mikor kinéztem a kapu felett, akkor láttam, hogy Lackó a szomszédunk épp haza felé tart. Rögtön szóltam neki, hogy hívjon egy lakatost és szerezzen egy kabátot is nekem, mert megfagyok és a lakásba pedig nem tudok bejutni. Lackó hozta is a kabátot, illetve egy létra segítségével bemászott a kapun. Egy csavarhúzó készlet is volt nála. Megpróbálta felfeszíteni Bius ablakát. Viszont mondtam neki, hogy a nappali ablakot tavasszal úgy is ki akartuk cserélni, úgyhogy inkább azt próbáljuk meg, mert talán könnyebb is szét szedni. Viszont az dupla ablak volt, így az első ablakot muszáj volt betörni, főleg mivel a két ablak között volt egy szövetkukac is a hideg ellen, így még azt is el kellett távolítani. A második ablakszárnyat már csak felfeszítette Lackó, így az üveg maradt. Közben hallottam, hogy Bius és Dorka és nagyon sír. Ezért kezdtem türelmetlen lenni, mihamarabb be akartam jutni megnézni, hogy minden rendben van-e velük és, hogy megnyugtassam őket. Szerencsére hamar (bár akkor lassan telt az idő) sikerült szétszedni a második ablakot, így már ugrottam is be a nappaliba. Rohantam, mindkét lánykámat felvettem és láttam, hogy kezdenek megnyugodni, bár a szemük vörösre volt sírva. Az ajtót simán ki tudtam belülről nyitni, úgyhogy nem volt beragadva sem, csak szegény Biusnak nem sikerült vissza fele forgatni. :) Örültem, hogy senkinek nem lett semmi baja, csak az ablaknak. De előre hozzuk a tervezett ablakcserét. :)
A lányok ettek egyet és utána együtt aludtunk egy órát, kellett egy kis pihenés a nagy izgalomra. :D


A kalandos nap vége felé Bius ráadásként mikor elesett, akkor pont a laminált padló elválasztóra esett és felsértette a száját. Eléggé vérzett és úgy bedagadt, mintha csőrikéje lenne. Szerencsére hamar elfelejtette ezt is, de én már vártam a nap végét! :)

2011.11.11. (Aznap volt a ritka dátumegyüttállás.) :D:D