Anyukám emlékére!

Anyukám már két ünnep között nem érezte jól magát, de nem akart előbb orvoshoz menni. Hétfőn viszont már kihívták az orvost, így bevitték a kórházba. Péntek reggel viszont rossz hírrel hívtak fel a kórházból. Anyu éjfél előtt 10 perccel örökre elaludt... :(( Most már ő is vigyáz kicsi Ginánkra a másik nagyival együtt. Sajnos anyut is a szenvedélybetegség győzte le. Még mindig nem hiszem el, hogy soha többet nem beszélhetek vele, hozzá, érte...

Írtam egy verset emlékül szánva neki:

Anyukám emlékére

Az örök fény magához ölelt,

S te mentél, mást nem tehettél.

Csendben aludtál el, mint egy kisbaba,

Halk suttogásoddal megtelt a szoba.

Hiányoztál már abban a percben, mikor elmentél,

Nem hiszem, hogy többet nem beszélhetnél.

Vigyázol majd ránk és figyelsz majd minket,

Hisz az új dimenzióban nincs semmi véglet.

Édesanyádnak hiányzik egy lánya,

Gyermekeidnek hiányzik egy anya,

Unokáidnak hiányzik egy mama,

De a sors mindvégig meg volt írva.

Szellemlétben légy nagyon boldog!

Könnycseppünk addig is utánad kullog.

Emlékedet nem csak a képek őrzik meg,

Szavaink is lelkedet örökítik meg.

Nyugodj békében anyu!!!!

Szilveszter

Zsuzsi barátnőm szervezett egy zártkörű szilveszteri bulit. Kb. 20-25-en voltunk. Én egy kicsit táncoltam csak, nem akartam összerázni a babát.:) Attila viszont az elején a laptopot szerelte, hogy rendesen lehessen zenét válogatni, utána viszont megint elemében volt és sokat táncolt. Mi hajnali háromig voltunk csak, mert aludni is kell valamit.:) Bius szerencsére nem ébredt fel a petárdákra. Attila nagynénje (Gizi mama) aludt addig kint, de Bius már hétkor keltett is minket.

Éjfél felé Zsuzsikával:


Hajnal fele kicsit fáradtan:

Hárman csajok:

Dédi születésnapja

Apai nagyimnak 30-án volt a 80. születésnapja. Szervezett egy ebédet januárra, de a születése napján azért megleptük egy tortával. Persze ahogy felmentünk hozzá öcsémékkel nem volt otthon, így bementünk a lakásba és Attila elment megkeresni. Amint visszaért már csillogott is a tűzijáték a tortán. :) Mama nagyon meglepődött és örült, hogy így sikerült meglepnünk. Elvégre egyszer 80 éves az ember.:)

Mielőtt felmentünk mamához, öcséméknél gyűltünk össze:

Az átadás pillanatáról elfelejtettünk képet készíteni, de azért a tortáról csináltam egy képet, vagyis arról ami maradt az első roham utána belőle.:)

Tortázás utáni beszélgetés:

Karácsonyi rokonjárás, Ati szülinap

Mint minden Karácsonykor most is körbejártuk a rokonokat. Mivel apósomék megbetegedtek, így más lett a sorrend, mint amit eredetileg terveztünk. Először így Giziékhez (Gizi mamáékhoz) mentünk 25-én, ahol Attilának meglepetés is volt, a szülinapjára kapott egy mézeskrémes tortát. :)

Másnap reggel én is megleptem Attilát egy gesztenye tortával. Jól meglepődött, mert előtte nap hoztam el a cukrászdából, és addig a szomszédunknál dugtam el a hűtőbe, így nem is sejtette, hogy mire készülök. :)

A meglepi után indultunk is Magyarszékre, Ati keresztszüleihez, ahol Biust várták a másodunokatesók, Kata, Barnus és Csongor. Bius persze megint felfedezett mindent a konyhában evés előtt, aztán az ajándékbontogatásnál is mindenki más játéka érdekelte csak az övé nem. :) Elindult a káosz a szobában! Viszont a nagyok is jól elbeszélgettek addig.

Másnap itthon voltunk, ami nem is volt baj, mert Bius kedett kicsit fáradni a jövés-menésben. 28-án viszont mentünk Bandi papáékhoz. Bius elég jól vette az akadályt, hogy a lakásban belül volt egy lépcsőfok. Miután hasalt rajta egyet, utána már szólt, nyújtotta a kezét, hogy segítsünk lemenni neki. :)

Séta előtti öltözködés:

Ebéd utáni szieszta:

Kiskarácsony

Az idei Karácsonyt már jobban értette, élvezte Bius. Igaz most kisebb fát vettünk és csak az asztalra került fel, hogy ne legyen lerángatva.:) De Bius ügyes volt, mert mondtuk neki, hogy nem szabad hozzá nyúlni, mert juj, au, bök. Úgyhogy nem is piszkálta, az alatta lévő szaloncukor már annál jobban érdekelte. :))

Mi egy sátrat vettünk neki, mert imád bujkálni mindenhova, úgyhogy rögtön be is lakta, persze nekünk is mindig be kell mászni vele, megfogja a kezünket és behúz magával.:)

Ezen a képen már látszik a pocakban a kistesó is.:) Na és az is, hogy új hajam van, vagyis a régi, csak le lett vágva. Utoljára általános iskolában volt frufrum, és most újra. Kell néha egy kis változatosság:)

Második betegség

Szerencsére Bius nem volt eddig csak egyszer beteg, de hó elején ismét lázasan ébredt, illetve csak hőemelkedéssel, de azért adtam neki egy kis Nurofent. Jobban is lett, evett is, de délután már sokat aludt, keveset volt fent. Estére már lázas is volt, másnap viszont megint csak hőemelkedés, de azért elvittem a doktornőhöz. Igaz akkor már jobban volt, de gondoltam inkább nézzék meg, abból nincs baj. Valami vírust szedett össze, ugyanis akkor volt, hogy egyik nap hideg idő volt, másnap pedig sokkal melegebb, így a bacilusok, vírusok is jobban támadtak. No én is rögtön összeszedtem egy megfázást. Persze tudom én, hogy nem kellett volna egy pólóban kimenni a postáért.:) Közben a fejést is abbahagytam (mondjuk pont utána lett beteg Bius). A dokim azt mondta, hogy összehúzódásokat okoz a fejés is, így hagyjam inkább abba. Utána olvastam és sokan ezen a véleményen vannak, de még többen csak az utolsó harmadban javasolják a szoptatás, vagy fejés befejezését. Igazából nem ezért hagytam abba, hanem úgy gondoltam, hogy a terhesvitamin csak oda jusson ahova nagyobb szükség van, illetve a cickók is már egyre érzékenyebbek voltak. De végül is majdnem másfél éves koráig kapott anyatejcit Bius, ez is nagy teljesítmény!:)

Kistesó :)

Bius a születésnapom előtt pár nappal született és most úgy néz ki, hogy névnapi ajándékom is lesz jövőre, ugyanis júniusra várjuk a kistesót! :) Májusban szóltak a munkahelyemről, hogy üresedés van, így mehetnék vissza dolgozni. De akkor Bius még egyéves sem volt. A fiókvezető ugyan várt volna szeptemberig is, bölcsi is lett volna, de akkor még mindig kicsi volt Bius ahhoz, hogy elengedjem a kétévesek közé alig egy
évesen. Így úgy gondoltuk Attilával, hogy előrébb hozzuk a következő baba projektet és megpróbáljuk, ha összejön Bius második születés napjáig, akkor jó, ha nem, akkor tavasszal keresek másik munkahelyet. Viszont nem számítottunk arra, hogy elsőre sikerül!:) Ugyanis Ginánál két évet vártunk, Bius pedig fél év próbálkozás után fogant meg, így fel sem merült bennem, hogy most hamarabb sikerül. Talán épp ezért történt így, mert nem görcsöltem rá, nem izgultam annyira, időm sem volt Bius mellett.:) Viszont így egy kicsit rosszul jött ki, mert Attila még áprilisig Pesten van és csak hétvégente jön haza. De a lényeg, hogy szülésre azért már bőven itthon lesz!:)

Az első négy UH kép a kis Ficánkáról:



Január közepén megyünk legközelebb ultrahangra, akkor talán látni már, hogy marad-e a gyerekszoba rózsaszínű, vagy át kell-e festeni. :))