Attila szólt, hogy lesz a cégnél Mikulás buli. Mivel a nagybátyjáék ahol lakik múltkor mondták, ha úgy gondoljuk felmehetnénk egy hétre mi is, így kaptunk az alkalmon is elindultunk Pestre. Én még mindig nem szeretem Pestet. Az a négy év amit fent töltöttem levegő nélkül... Igaz a munkahelyemen jól éreztem magam, de a városban nem. Szóval így egy-egy hétre, pár napra elvagyok fent, de lakni nem mennék vissza soha!
Tehát vasárnap összepakoltunk. Suzuki megtelt. Még az anyós ülés is tele volt. Babakocsi, szatyrok, utazó ágy, játékok. Amint elindultunk Bius elaludt, viszont Bonyhádon muszáj volt megállni tankolni, így felébredt és persze a végcélig vissza sem aludt. Szerencsére a mágneses rajztáblával jól elfoglaltuk magunkat a hátsó ülésen. :D
Hamar felértünk, az idő is jó volt, csak a vége felé esett egy kicsit az eső. Mikor megérkeztünk jó volt, kicsit kinyújtani magunkat. Felmentünk. Gondoltam levetkőzünk, kipakolunk, Bius addig ismerkedik a hellyel, mert mikor utoljára ott járt azóta sokat nőtt, így biztos nem emlékszik rá. De Bius másként gondolta. Ahogy levetkőztettem már ment is a szobákba, megtalálta a hifit és kapcsolgatta, mikor pedit talált zenét már táncolt is. :D Persze idővel belátta mindenki, hogy el kell tenni a cd-ket, dvd-ket, ha egyben akarnak maradni. :D
Azt hittem, hogy nem fogja átaludni az éjszakát, de szerencsére igen! Most külön szobában volt, mint itthon, talán ennek is köszönhető, illetve elvittük a matracát is az utazóágyhoz.
Tehát vasárnap összepakoltunk. Suzuki megtelt. Még az anyós ülés is tele volt. Babakocsi, szatyrok, utazó ágy, játékok. Amint elindultunk Bius elaludt, viszont Bonyhádon muszáj volt megállni tankolni, így felébredt és persze a végcélig vissza sem aludt. Szerencsére a mágneses rajztáblával jól elfoglaltuk magunkat a hátsó ülésen. :D
Hamar felértünk, az idő is jó volt, csak a vége felé esett egy kicsit az eső. Mikor megérkeztünk jó volt, kicsit kinyújtani magunkat. Felmentünk. Gondoltam levetkőzünk, kipakolunk, Bius addig ismerkedik a hellyel, mert mikor utoljára ott járt azóta sokat nőtt, így biztos nem emlékszik rá. De Bius másként gondolta. Ahogy levetkőztettem már ment is a szobákba, megtalálta a hifit és kapcsolgatta, mikor pedit talált zenét már táncolt is. :D Persze idővel belátta mindenki, hogy el kell tenni a cd-ket, dvd-ket, ha egyben akarnak maradni. :D
Azt hittem, hogy nem fogja átaludni az éjszakát, de szerencsére igen! Most külön szobában volt, mint itthon, talán ennek is köszönhető, illetve elvittük a matracát is az utazóágyhoz.
Másnap reggel kicsit korábban kelt, mint itthon, hét órakor felkelt és kereste a Kakaót. Kakaó Zoli volt, Éva fia. Este kijelentette, hogy szereti a kakaót. No Bius ezen nagyot kacagott, így Zoli addig mondogatta ezt a szót, amíg a név rajta maradt. Minden reggel kereste Kakaót, mi pedig mondtuk, hogy suliban van. Délután mikor hazaért, akkor nem volt menekvés és Bius rángatta mindenfelé. Péntekre Zoli el is fáradt. Vagyis Kakaó elfáradt. :D
Másik kedvenc a cipzár húzogatás. :D
Egy kis sajt lopkodás:
Beugrottak Timiék is (Ati másik unokahúga). Timi párja Kálmán jó magas, így Bius jól meg is nézte magának. :)
Kedvenc itt is a távirányító volt, illetve az ajtó csukogatás. Megtanulta mondani is, hogy kop-kop, így becsukta az ajtót, kopogott és várta, hogy nyissuk ki.
Hétfőn is így telt a napunk, kedden viszont átmentünk reggel Ildi barátnőmékhez. Szerdán délután szintén Ildivel és egy másik Ildivel ültünk be pizzázni. Csütörtökön este pedig már Attila és Ildi férje Zoli is jött pizzázni. Pénteken pedig Adriékhoz (Ati unokahúga) mentünk Mikulásozni, illetve este bevásárlás. Szóval volt program. :)
Szóval kedd Ildiéknél. Ahogy odaértünk szintén felfedező útra indult kis szöszkém. Szeretett volna Bogi babával is játszani, de ő még csak féléves, így csak simizni tudta. Elaludni nem nagyon akart velem egy ágyon. Annyira megszokta, hogy külön a saját ágyában alszik, így megvártam míg nagyon-nagyon álmos lesz és muszáj volt elaludnia. :D
Persze alvás után is mindent megtalált amit nem kellett volna, de jól érezte magát itt is az a lényeg! :)
Mikor Adriékhoz mentünk Fótra, akkor odafelé elaludt a kocsiban egy kicsit, így ismét megújultan tudott pakoló körútra menni. Ahogy letettem, még le sem tudtam vetkőztetni, már ment a játszósarokba (pedig Adriéknál sem mostanában voltunk). :) Adri nagyobbik fia Milán fél egy kicsit mindentől, így Biustól is félt. Dominik pedig csak fél éves, így ismét egyedül foglalta el magát a kicsi lány. Szerencsére Milán előzetesen elpakolt mindent amit féltett, így nem volt vita, hogy mivel játszhat. Rögtön megtalálta a motort, ami kicsit még nagy volt neki, így eltettem, nehogy leessen, utána a kisautóra ült fel, ami szintén nagy volt, de a lába még épp leért.
Később megtalálta a felmosófát (mindenhol megtalálja és takarítani akar). :D
Nem maradtunk sokáig, így szinte el sem akart jönni, hiszen annyi felfedezni való játék volt még!:)
Szombaton már 6 órakor fent volt, biztosan tudta, hogy megyünk haza. :) Igaz előtte még egy kitérő a Mikulás bulira. Amíg odaértünk szintén volt egy kis szundi. Már páran voltak ott, így Bius ismét elfoglalta magát. Mászkált a gyerekek után, vitte a sütit, a poharakat. Nagyokat kacagott, sokat magyarázott, gügyögött. Élvezte, hogy sokan vannak körülötte. Egészen az ajándék átadásig. Ugyanis hirtelen került át a krampusz kezébe, így elsírta magát egy kicsit. Az ajándék átadás után pedig folytatta az önfeledt mászkálást. Rajztábla körüli bujkálást. Fél tíz körül értünk oda, de fél tizenkettő körül már indultunk is, hogy még időben haza érjünk.
Szerencsére a hazautat tíz perc híján végig aludta.
Örült mikor hazaértünk, így rögtön szétpakolt mindent ami még a helyén volt a lakásban. :D
Szombaton már 6 órakor fent volt, biztosan tudta, hogy megyünk haza. :) Igaz előtte még egy kitérő a Mikulás bulira. Amíg odaértünk szintén volt egy kis szundi. Már páran voltak ott, így Bius ismét elfoglalta magát. Mászkált a gyerekek után, vitte a sütit, a poharakat. Nagyokat kacagott, sokat magyarázott, gügyögött. Élvezte, hogy sokan vannak körülötte. Egészen az ajándék átadásig. Ugyanis hirtelen került át a krampusz kezébe, így elsírta magát egy kicsit. Az ajándék átadás után pedig folytatta az önfeledt mászkálást. Rajztábla körüli bujkálást. Fél tíz körül értünk oda, de fél tizenkettő körül már indultunk is, hogy még időben haza érjünk.
Szerencsére a hazautat tíz perc híján végig aludta.
Örült mikor hazaértünk, így rögtön szétpakolt mindent ami még a helyén volt a lakásban. :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése