Szandika nálunk

A héten öcsém telefonált. hogy egyéb elfoglaltságaik miatt pár napig nem tudják kire bízni Szandit és lehetne-e nálunk. Én persze igent mondtam, hiszen nem látjuk olyan sűrűn sajnos a keresztlánykánkat, mint szeretnénk. No és Biusnak is jól jött egy játszópajtás. :) Izgult is rendesen, hogy mikor jön már Szandika. Hétfőn reggel Attila el is hozta kocsival. Persze Bius rögtön kereste öcsémet is. Kérdezgette folyamatosan: keresztapa, keresztapa?

Az első pár perc nyugalomban telt. :) Mese nézés közben megreggeliztek a lányok:

Később viszont nem győztem igazságot tenni köztük. Enyém! Nem enyém! Elvitte! Add vissza! :) Egy darabig szépen elmondtam nekik, hogy ügyesen osszanak meg mindent stb. Egy idő után rájöttem, hogy nem lehet igazságot tenni és oldják meg egymás között. Így is lett, egy-két fellángolás után hamar megbékültek. Persze össze is kellett szokniuk. :)

Ebédnél már nagy volt a békesség:

Sokat huncutkodtak, játszottak, rajzolgattak együtt. Az udvaron is sokat szaladgáltak.

Párnán lovaglás:


Ez összebújós kép akart lenni, de a cumisüvegek takarták a lényeget. :)

Az esti lefekvésnél sem volt gond. Szépen megvacsoráztak:

Öcséméktől elhoztuk a fotelágyat, így azt tettük be a gyerekszobába. Elalvás előtt Ati elolvasta a Bambi és barátai c. mesét mint mindig és utána beszélgetés helyett aludtak. Illetve első éjszaka egy kicsit sírdogált Szandi, de miután bekapcsoltuk neki a nagyobb éjjeli fényt már nem volt gond és aludt is. Biuson nevettem egy jót. Második éjjel unokahúgom fejjel lefele fordult az ágyán, így Bius nem látta és azt hitte, hogy nincs ott. Hajnali négykor arra ébredtem, hogy Bius kiabál, hogy : Szandi! Szandika! Hol vagy!? Átmentem, megnyugtattam, hogy ott van, csak nézzen kicsit lejjebb. :D Ekkor visszafeküdt és nyugodtan aludt tovább. Másnap a délutáni alvásból ébredve félálomban azt hitte, hogy még itt van Szandi, pedig előtte nap vittük haza. Szerintem keresztlányunk is jól érezte magát és biztos, hogy várja mikor jöhet legközelebb. :)