Bius a nyári szünet alatt sokszor emlegette a zenebölcsit. Úgyhogy mikor mondtam neki, hogy újra mehet hétfőnként bölcsibe, akkor nagyon örült neki! Ahogy megérkeztünk rögtön azzal a kérdéssel kezdte, hogy: Buborék?! :) Ugyanis a foglalkozás vége felé mindig buborékfújás szokott lenni. Ügyes, hogy így emlékezett rá, ennyi idő után is. :) A bemutatkozásnál először Dorka nevét mondta, aztán a sajátját. Utána az első pár dalnál még nyugisan ült, de később megint önálló életet élt. Néha azért visszacsücsült és játszott a többiekkel. Mikor a csörgők, dobok kerültek elő, akkor kis mókus módjára gyűjtögetni kezdett, illetve két csörgővel elkezdte püfölni a földet. Marcsi aki a foglalkozást tartja oda tett Biusnak egy kispárnát, hogy azon doboljon. Erre Bius ráült a párnára és közölte, hogy: Köszönöm! :)) Sírtam a nevetéstől. :) Utána persze csörgőzött tovább a földön. :D Az egyik sátras játéknál befeküdt a sátor alá, hogy középpontban legyen. :) Viszont 
egy kis baleset érte, az egyik kisfiú véletlenül rá esett, de nem lett nagyobb baj. Bár másnapra bedagadt a szeme, de a szúnyogcsípés allergiájától fel sem tűnt nagyon, hogy egy plusz piros folt van rajta. :) Pénteken voltunk is a csípés miatt a doktornéninél és kapott cseppeket és kenegetős folyadékot is rá. Dorka is volt aznap oltáson és vérvételen, szegényke nagyon sírt. Bár rá fél percre, ahogy valaki hozzá szólt már mosolygott is! Nagyon vigyorgós kisleány! :)Eljött a buborék ideje is! :) Minden más gyerek nyugodtan durrantotta ki a buborékokat, Bius pedig ugrált, pörgött közben! :D A végén, mikor a sünibábtól elköszönés jött és a süni szokás szerint megcsikizte, akkor közölte, hogy: Anyának is! :)) Szóval a lényeg, hogy jól mulattunk. Jók ezek a hétfői délutánok arra, hogy Bius érezze, hogy vele is foglalkozunk külön, amióta meg van Dorka. Bár át akarják tenni délelőttre, így majd csak Dorkával együtt tudnánk menni, de majd még meglátjuk, hogy mi lesz. Mikor hazaértünk és Attilának meséltem, hogy mik történtek Dorka épp a kezében volt és nagyon tetszett neki, ahogy meséltem, mert elkezdett kacagni. Nagyon hamar el kezdett már igazán nevetni és nem csak mosolyogni! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése