Hajnis hétvége

Hajni maradt nálunk egész hétvégére a keresztelő után! :) Másnap a délelőtt kicsit nehezen indult, mert mindenkin rajta ült az álom manó. :P A lányok kicsit nyűgösek voltak, mi pedig álmosak. Biztosan valami front vonult át. Többször el is gondoltuk, hogy indulunk, de valahogy nem sikerült. Éppen buborékot kellett fújni, vagy egyéb mást játszani.




Késő délután viszont indult a medvehagyma vadászat! :)
Felkerekedtünk és elautóztunk a legközelebbi medvehagyma lelőhelyre, ami szerencsére tőlünk nincs messze. Ezért is jó itt a Kelet-Mecsek Tájvédelmi körzethez közel lakni!
Igaz már hatodik éve lakunk itt Szászváron, mégis minden évszakot évről évre megcsodálunk. Az erdő olyan gyönyörű tud lenni ilyenkor tavasszal, mikor kezd zöldellni, vagy nyáron, mikor minden ragyog. Ősszel, mikor a lehulló levelek olykor annyira eltakarják az utat, mintha erdei út lenne. No és persze a tél, mikor minden hófehér és csak az állatok lábnyomai bontják meg az egybefüggő hótakarót.
No, mielőtt írnék egy újabb verset folytatom a medvehagymázást. :)

A medvehagyma szedésben Bius is segített Hajninak. Ati addig egy pár tövet gyökerestül is kiásott, mert volt megrendelés ismerősöktől, barátoktól ültetés céljára.
Addig mi Dorkával elfoglaltuk magunkat a tisztáson.

Autós ülésből Hajni nyakába! :)

Biusnak tetszett, hogy nagy területen lehet futkosni a réten.




Nagyon jó illat volt a medvehagymák közelében. :) No és finom töltött tojást és pogácsát lehet belőlük sütni. Illetve, mint utólag kiderült túróba is finom. Szilárd szokott otthon házilag tejtermékeket gyártani és a túróba tett medvehagymát is. Azt hiszem amíg el nem fogy ez lesz a vacsora.

Bius alig akart eljönni az erdőből, de végül meggyőztük, hogy csak a mázai játszótérig megyünk, így beült a kocsiba. Sajnos Szászváron egy kicsi játszótér van csak, így a mázaira szoktunk menni, ha megyünk. A képek visszaadják, hogy milyen jó a játszótér. Játszottak a "nagyobb" gyerekek is! :)) El is felejtettem milyen jó érzés hintázni, ahogy szinte repül az ember a magasban és szívja a friss levegőt majdnem gondtalanul csak az eget és a fákat kémlelve... Bár lehet gyerekkoromban nem így fogalmaztam volna meg a szabadság érzését, de talán az érzés ugyanaz volt. :)


Majdnem naplementéig maradtunk. Viszont fürdetésre haza kellett azért érni, főleg, hogy Dorka ismét ellent mondott annak a tervnek, hogy majd alszik a babakocsiban. :) Nem mondhatnám, hogy nagy alvók a lányok. Van mikor alszanak két órát is egyfolytában, de az ritka! :))
Hajni így este ért haza, de teli szívvel és élményekkel illetve egy teli szatyor medvehagymával! :P

Dorka keresztelője

Március utolsó napján lázasan készültünk Dorka keresztelőjére. :) Hiszen a születése után ez az első "nagy nap". :)

Két éve Bius is nagyjából ugyanennyi idősen esett át a keresztségen.
Ezúttal Hajni barátnőm lett a keresztszülő! Erről egy korábbi bejegyzésben már írtam, mikor megkértük erre a szerepre, hogy mennyire örült neki. Vágta is a centit azóta, hogy mikor jön el a nagy nap!! :)

Bius Gizi mamáéknál aludt előtte nap, hogy gyorsabban bejussunk Komlóra, mert 8-ra már várt minket a fodrász. Amúgy is aktuális volt a látogatás nála, így legalább meg is tudott nyírni minket egy kicsit Anikó. :P Elég ritkán jutunk el szegényhez, de amióta kb. 8 éve rátaláltam, azóta nem megyek más fodrászhoz. Még mikor Pesten laktunk és már nőttek le a melírjaim is kivártam, mikor jövünk haza, de csak hozzá mentem. :) Előtte már sokan elrontották a hajamat, így megérdemli. Másrészt mesterfodrász és mégis olcsón dolgozik az mellett, hogy jól!

De térjünk vissza a keresztelőre. A készülődés pillanatait is megörökítette Szilárd papa:

A lányok már csiniben

Mintha két játékbaba lenne a képen. :)

Úgy terveztem, mivel a keresztelő 11 órakor kezdődött, hogy Dorka alszik előtte, így nem lesz nyügi, de szokás szerint ember tervez... Dorka pedig másként gondolta és nem aludt.
Ennek ellenére nagyon jól viselkedett a templomban. Végig magyarázott a körülötte lévő új dolgoknak, illetve a hátunk mögött ülő családtagoknak.

Mikor a homloka lett bekenve csak akkor hallgatott el egy pár másodpercre. Igaz csak azért, mert meglepődött, hogy mi is történik.


Később, mikor a keresztvíz alá tartotta Hajni barátnőm, akkor sem sírt, ahogy vártam. Nagyon érdekelte a szentelt víz és minden áron szeretett volna bele nyúlni. A próbálkozás közben észre sem vette, hogy locsolgatják a homlokát. Mikor le lett törölve, akkor nyúlt oda "mi volt ez?!" tekintettel. :)


Hajni amint megkaparinthatta hivatalosan is Dorkát onnantól nem engedte! :P


Ez egy nagyon jó pillanatkép!!

A szertartás végén felkerekedtünk és elindultunk az étteremhez. Előtte még beugrottunk a fodrászomhoz, mert kérte, hogy mutassam meg a lányokat, hiszen Dorkát még nem látta, Biust pedig már régen. Bius hajára nézve annyit mondott, hogy úgy látja esélyes, hogy göndör marad. Mondtam, hogy nekem mindegy milyen haja marad, neki kell majd szeretnie később. :P De amúgy is akinek göndör van egyeneset akar, akinek egyenes a haja pedig göndört szeretne. :)

Az étteremhez érve Dorka aludt egy órát a babakocsiban, így az ebéd nagy részét szundikálással töltötte. Igaz ébredés után sem volt olyan vidám, mint szokott. Mint később kiderült fő gondja az volt, hogy nem mászkálhatott, hanem kézről kézre járt.

Éttermi képek:







A falatozás végeztével visszamentünk Giziékhez és Dorka átöltözve indulhatott is játszani. :) Vagyis amíg Hajni el nem kapta néha. :D

Igaz Biussal is bohóckodtak egy kicsit. :)

:)

Bius is nagyon szereti Hajnit. Mindig hetekig emlegeti, miután járt nálunk. De megígértük, hogy majd mi is elmegyünk hozzá még a nyáron! :))

Itthon odaadta az ajándékokat. A lányok kaptak egy-egy rózsafüzért, ami az ágyuk fölött lóg. Dorka pedig az alkalomhoz illően kapott egy Gyerek bibliát. Illetve kaptak még csatokat, plüssvirágot is, aminek szintén örültek!


Mozgalmas egy nap volt, de élményekkel teli! Mi ezt szeretjük! :P

Amerikai nagybácsi :)

Igen, mint a filmekben. :) Van egy amerikai nagybácsim. A történet régre nyúlik vissza. Apai nagymamámnak fiatal korában született egy fia, akivel sokáig nem is látták egymást. Azt, hogy miért és hogyan az egy hosszú történet, nem is vidám... A lényeg, hogy később felvették a kapcsolatot egymással, így mikor én a nagymamámnál laktam, akkor volt alkalmam vele beszélgetni párszor telefonon. Gyakoroltam az angol nyelvet, ő szinte csak angolul beszélt a telefonban és pedig próbáltam megérteni.:) Találkozni nem találkoztunk, illetve elmondása szerint a névadómon látott először és utoljára. Majd harminc éve él kint Amerikában. Nagyjából két éve már nem is tudom miért (talán mama kérte) megkerestem e-mailen és azóta rendszeresen eszmét cseréltünk. :) Mesélte, hogy idén jön majd Magyarországra ügyeket intézni és azt mondta, ha már itt lesz, akkor eljönne hozzánk is megismerni minket. Mi természetesen szeretettel vártuk! Én reménykedve is, hogy talán van valaki a családból aki úgymond "normális". :) A családfámat tekintve sajnos elég kevés emberre illik ez a jelző! :) Egyébként úgy vagyok vele, hogy nem is muszáj minden rokonnal tartani a kapcsolatot. Többet ér egy igaz barát, mint tíz igaztalan rokon! Attilának a nagynénjei és nagybátyjai mind nagyon kedvesek velünk, imádják a lányokat stb. Sokáig sorolhatnám az erényeiket. Szóval egy kicsit kisebbségben éreztem magam Ati mellett, hogy nekem nem ilyenek a rokonaim. Az, hogy milyenek? Hagyjuk, az ő bajuk! :P

Ezért tényleg kellemes meglepetés volt, hiszen Józsi nagybátyám értékes ember!!! :)) Nem ment el úgy mellettünk, hogy ne ölelt volna meg minket, vagy ne lett volna egy jó szava! Azt mondta, hogy mi lettünk a pótlánya és pótfia Atival. :)


Az első nap igaz kalandosan telt. Éjfélig vártuk, hogy ide érjen, de csak nem ért. Másnap reggelt derült ki, hogy otthon felejtette a címünket, telefonszámunkat így nem talált ide. :) A fia nézte meg neki utólag a levelezésében az adatokat, úgyhogy csütörtök reggel már nálunk reggelizett!:) Később elmesélte, hogy a bérelt telefonját is ott felejtette egy benzinkúton. (Illetve mikor tovább indult tőlünk a zakója maradt a fogason). :) Szóval vagy az időeltolódás vagy szétszórtság volt benne. :))

Egyébként érdekes, hogy az első pillanattól tartottam, hogy vajon milyen lesz egy igazából sosem látott rokonnal találkozni, de olyan természetes volt minden, ahogyan nem is gondoltam!

Még az nap mamáért is elmentek kocsival és kihozták hozzánk, így vele is tudott egy kicsit beszélgetni, hiszen nem találkoztak amióta kiment a nagybátyám.


A lányok is elsőre elfogadták, másztak az ölébe, játszottak, mosolyogtak. A gyerekekben pedig lehet bízni, aki őszinte ember azzal hamar megtalálják az összhangot! :) De Józsi bátyus is szereti a gyerekeket. Neki ugyan már nagyok a gyerekei, de van pótunoka náluk is a családban. :)


Adtunk neki ajándékba egy albumot is a lányok képeivel, illetve az aznap készült közös képeket is gyorsítottan előhívattuk, így belekerültek az albumba nagy meglepetésre!:)
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy hajnali háromkor még mindig éberen figyeltük egymás szavát, viszont gondolva a másnapra eltettük magunkat aludni. Reggel ugyanis már indult tovább a nagybátyám az Alföldre. Kár, hogy csak ennyit tudott nálunk lenni, de ki tudja, talán még jár erre fele, vagy mi arra fele. :P

Tojásfa

Többször is terveztem, hogy Húsvétkor díszítésnek csinálok tojásfát. Egy ismerősömnél láttam is barkából elkészítve. Ezen felbuzdulva előszedtem a műanyag dísz tojáskákat, vettem hozzá még egy pár darabot. Viszont mikor barka után érdeklődtem kiderült, hogy már nincs. :( Egy ismerősömtől kaptam a tanácsot, hogy csavart füzet is lehetne használni és az nem virágzik le! :) Atit el is küldtem a virágboltba, de csak olyat kapott, amin rajta volt még a háncs. Viszont már nagyon akartam tojásokat aggatni, ezért úgy döntöttem jó lesz az is!:) Biusnak nagyon tetszett a fa, el is gondolkodott alatta. Szerinte, mivel Karácsonykor Karácsonyfa volt, akkor most azért van Tojásfa, mert füvet rakunk a nyuszinak! :)) Milyen igaz! :P

Később festettünk Biussal tojásokat is. Rajzoltunk rájuk viasszal, matricáztunk stb. Egy hirtelen ötlettől vezérelve az egyik tojásra Bius nevét írtam fel. Utána fogtam még egy tojást és ráírtam Dorka nevét is. Ezek után valahogy magától jött, hogy kell egy harmadik tojás is, amire Gina neve került. Miután megszáradtak betettem a három tojást egy kis kosárkába. Jó így "együtt látni őket", ha másként már nem lehet...

Egy kis ünneplés

Gergelynek múlt héten volt a születésnapja, Szilárdnak pedig névnapja. Gizi ebből az alkalomból, mint minden évben rendezett egy kis ünnepi ebédet. Rajtunk kívül Gergely barátnője, Regina volt még ott. Illetve úgy volt, hogy jön a nővére Zsófi is, de közben nem tudott eljönni. Úgyhogy szűk körben, de jó hangulatban telt a nap. :) A tortát mi vittük innen Szászvárról. A már sokat emlegetett házi krémesből készített finomságot. :) Úgy gondoltuk, hogy monitor (téglalap) alakú lesz a torta az erre a célra készített képpel, de végül kör alakban tudták csak megcsinálni a cukrászdában. Ettől függetlenül jól nézett ki és finom is volt.:) Regina is sütött (életében először) egy csokis sütit, ami jól sikerült. :) A szokásos mézes krémes sem hiányozhatott ill. keksztekercs, amit Gizi készített. Ezek mind gyorsan fogyó sütemények. :))) Persze megint volt a kedvencem rántott karfiol stb... :)) Gergelynek a 21. születés napja volt. Elgondolkodtam, hogy Ati ennyi idős volt, mikor mi össze jöttünk. :) Reginát és Gergelyt is el tudom képzelni 10-12 év múlva, mikor már egy x-szel többedik születésnapjukat üljük ugyanígy együtt már több lurkó társaságában. :))

Nőnap

Személy szerint nem rajongok a nőnapért. Egyrészt rendben van, hogy sokáig nem voltak egyenjogúak a nők a férfiakkal szemben, illetve sokszor még ma is így van. Viszont arról nem tehetek, mert nőnek születtem! :) Arról tehetek, hogy milyen anya vagy feleség vagyok, tehát az anyák napja rendben van pl. Persze jól esik egy kis kényeztetés, de akkor ne csak nőnapon legyen. Szóval még magam is viaskodom ebben a kérdésben, de nem vagyok nagy nőnapi rajongó!:) Persze biztosan rosszul esne, ha március 8-án nem kapnék egy szál virágot legalább Atitól, mert már szokássá vált. Bár inkább nőnap, mint Valentin-nap! Azt egyáltalán nem tartjuk!:)

A lényeg, hogy ma reggel Ati mikor megjött a boltból, akkor hozott egy szál virágot. Később láttam, hogy a lányoknak is hozott egyet. Biusnak odaadta a kis szál tulipánt (Dorka még megette csak volna:) ). Annyira örült neki, hogy apa hozott neki virágot, hogy hangos nevetésbe, rötyögésbe kezdett szinte reszketve kuncogott!:))

Csináltunk egy-két képet is, de később Bius szétszedte a tulipánt és a belsejét felaprította. :D Meg tudtam még menteni a szirmokat és gyorsan vázába téve rábeszéltem Biust, hogy hagyja ott, mert ott a helye! :))

Hajni barátnőm villámlátogatása

Hajni barátnőm be van már sózva a hónap végi keresztelő miatt nagyon!:) Múlt hétvégén nővéréhez ment Kaposvárra és odafelé a házunk előtt ment el pont a busza így integettünk is neki. :D Visszafele viszont az az ötlete támadt, hogy leszáll Szászváron és meglátogat minket! Nagyon jó ötlet volt, mert Bius is nagyon szereti és mi is mindig szívesen látjuk! Miután hazaértünk hétfőn a zenebölcsiből nem sokkal rá már itt is volt. Dorka rögtön mosolygott rá, pedig rég nem látta.

Bius pedig már mutatta is neki, hogy melyik lett az új szobája, mit hozott a Jézuska stb. :)

Felváltva játszott a lányokkal. Egy kicsit etette Dorkát. :)

Miután letettük a lányokat aludni haza kellett mennie, úgyhogy Ati elvitte, mert a buszok már ritkán jártak. Bius másnap is emlegette még, hogy jó volt, hogy itt volt Hajni! :)