Az orvosommal ismét megbeszéltük, hogy nem várjuk meg a 40. hetet, hanem a 38. héten, ha úgy állnak a dolgok, akkor szülünk. Persze az utolsó pár nap így is lassan telt el és minden nap kicsit rettegéssel, hogy vajon minden rendben van-e. Csütörtökön mikor vizsgálaton voltam, akkor azt mondta az orvosom, hogy vasárnap feküdjek be a kórházba és kedden megindítjuk. Szombat volt a forduló napom, így ez reális is volt. Biusnak már előző nap elmondtam, hogy elmegyek egy pár napra és azért, hogy a doktorbácsi kisegítse a hugit a pocakból. Másnap pedig elvittük magunkkal, hogy lássa nem csak eltűntem otthonról, hanem ott maradok a kórházban. Ez be is vált, főleg, hogy minden nap el tudtak jönni Atival egy-egy órára, így mindig látta, hogy még ott vagyok és megvagyok. :) Szerencsére jól viselte, hogy apával van itthon kettesben. Egy pár napi ebédet lefagyasztottam, hogy legyen mit enniük, de ügyesen megoldották a mindennapokat. :)
Ez a kép a kórház parkolójában készült. Gondoltam legyen még egy kismamis kép, ahol Dorka még odabent van. :)
Egy kétágyas szobát kaptam, ahol volt egy szobatársam úgy pár órán keresztül, mert ő már ment is haza. Így az első éjszakát egyedül töltöttem a "kényelmes" kórházi ágyon. Hétfőn pedig új szobatársat kaptam, aki kedden megszült, így kedden megint egyedül lettem. A főorvos még hétfőn megvétózta az orvosom döntését, így kedden nem lett szülésindítás. Azt mondta, hogy még nem áll úgy a méhszájam. Hittem neki, de csalódott voltam. Ati is türelmetlen volt. Nagyon túl lettünk volna már az egészen, hogy lássuk minden rendben van ismét. Így maradtam bent a kórházban. De legalább odafigyeltek rám, minden nap legalább három vizsgálat volt. Nst, Pose, Uh, Flow stb. Szerencsére a szekszárdi kórházban nagyon alaposak és odafigyelnek mindenkire. A gyerekágyon is napi legalább nyolcszor jöttek be megkérdezni, hogy kell-e valami. :) Nem olyan, mint a pécsi futószalag.
Még a nőgyógyászaton később kaptam egy harmadik szobatársat, aki egy nappal előttem szült, így végül utolsó napra egy negyedik szobatárssal ismerkedhettem meg. Szerencsére mindegyik kedves volt és jókat beszélgettünk. :) A tv-t szinte alig nézte valaki, hiszen a folyosói pletyka elég témát szolgáltatott mindenkinek. : D
Vasárnap úgy látszott, hogy hétfőn lesz a nagy nap. Később kiderült, hogy csak kedden. Ekkor már nagyon türelmetlen voltam, hiszen minden nap egy újabb hosszú várakozással teli nap volt. Főleg, hogy Biussal ilyenkor már rég túl voltunk a szülésen. Ő 38 hét + 5 napra született indítással, Dorka végül 39 hét + 2 napra érkezett. (Gina pedig, ha az első kiírás nézem, akkor 42 hét + 3 nap, ha a második módosított kiírás, akkor 41 hét + 3 nap). Ha nem indítanák meg nálam a szüléseket, akkor szerintem addig hordanám a babákat, mint az elefántok ... :(
A cukrom miatt be kellett még tartani a diétát is, ami a kórházi koszton nem volt nehéz. :) De vártam már ennek a végét is, úgy újra ehessek rendesen. (Remélem nem maradt meg a cukorbetegség. Majd a hathetes cukormérésen kiderül).
Kedden végül eljött a nap. Szokásos előkészületek után lementem a szülőszobára, egy óra Nst után rám kötötték az oxitocint, amire nem szoktam túlzottan reagálni. :) Ginánál is 13 óra volt mire beindította a szülést, Biusnál már csak 11, így reméltem, hogy most még hamarabb lesz belőle valami. Főleg, mivel az indítós szülés fájdalmasabb, mint sima, hiszen kimaradnak az első szakaszok és rögtön a durvább 3 perces fájásokkal indít. Egy idő után megérkezett Ati is, akkor még jól bírtam a "kisebb" fájásokat. De egy idő után beszéltem a szülésznővel, hogy jó lenne epidurális érzéstelenítést kérni. Azt mondta, hogy meg kell beszélnem a dokimmal, hogy hogy legyen, de épp császározni ment. Na, mire visszaért én már javában szívtam a gázt, és már annyira a vége felé voltunk, hogy nem jött szóba a gerinc érzéstelenítés. A gázmaszkot Ati tette a fejemre, mikor szóltam, hogy jön a fájás, így valamivel elviselhetőbb volt a fájdalom. Biusnál is szivogattam ezt a gázt, de ott nem helyesen, mikor jött a fájás már nem volt erőm szippantani, így most mikor már éreztem, hogy fájás lesz, már szívtam is. :) Persze egy idő után nem sokat hatott. Egyszer a doki adatott be Nospa injekciót is, hogy hátha jobban tágulok, mert vastag a méhszájam. Akkor mondtam neki, hogy egy órán belül szülünk, mert már jönnek a "Jaj, Istenem" fájások. :) Az orvosom nem hitte, hogy egy órán belül megszületik a baba. Viszont nekem lett igazam. Rá 45 percre már kint is volt Dorka! :) 10/10-es Apgarral! Biusnak 8/10-es volt, de jobban meg is szenvedte ő is azt a 11 órát, míg Dorkánál így végül csak 7,5 óra volt az egész. :)
Mikor visszahozták még a szülőágyra Dorkát, akkor ahogy néztük Atival, akkor Deja Vu érzés tört ránk, hiszen mintha Biust látnánk. Hihetetlen, hogy mennyire egyformák. Végül is mi vagyunk a szülei mindkettőnek, így természetes, hogy hasonlítanak, de hogy ennyire! :) Még a sírásuk is egyforma. Vagyis, mikor Bius ilyen kicsi volt, ugyanígy sírt. :)
Még a nőgyógyászaton később kaptam egy harmadik szobatársat, aki egy nappal előttem szült, így végül utolsó napra egy negyedik szobatárssal ismerkedhettem meg. Szerencsére mindegyik kedves volt és jókat beszélgettünk. :) A tv-t szinte alig nézte valaki, hiszen a folyosói pletyka elég témát szolgáltatott mindenkinek. : D
Vasárnap úgy látszott, hogy hétfőn lesz a nagy nap. Később kiderült, hogy csak kedden. Ekkor már nagyon türelmetlen voltam, hiszen minden nap egy újabb hosszú várakozással teli nap volt. Főleg, hogy Biussal ilyenkor már rég túl voltunk a szülésen. Ő 38 hét + 5 napra született indítással, Dorka végül 39 hét + 2 napra érkezett. (Gina pedig, ha az első kiírás nézem, akkor 42 hét + 3 nap, ha a második módosított kiírás, akkor 41 hét + 3 nap). Ha nem indítanák meg nálam a szüléseket, akkor szerintem addig hordanám a babákat, mint az elefántok ... :(
A cukrom miatt be kellett még tartani a diétát is, ami a kórházi koszton nem volt nehéz. :) De vártam már ennek a végét is, úgy újra ehessek rendesen. (Remélem nem maradt meg a cukorbetegség. Majd a hathetes cukormérésen kiderül).
Kedden végül eljött a nap. Szokásos előkészületek után lementem a szülőszobára, egy óra Nst után rám kötötték az oxitocint, amire nem szoktam túlzottan reagálni. :) Ginánál is 13 óra volt mire beindította a szülést, Biusnál már csak 11, így reméltem, hogy most még hamarabb lesz belőle valami. Főleg, mivel az indítós szülés fájdalmasabb, mint sima, hiszen kimaradnak az első szakaszok és rögtön a durvább 3 perces fájásokkal indít. Egy idő után megérkezett Ati is, akkor még jól bírtam a "kisebb" fájásokat. De egy idő után beszéltem a szülésznővel, hogy jó lenne epidurális érzéstelenítést kérni. Azt mondta, hogy meg kell beszélnem a dokimmal, hogy hogy legyen, de épp császározni ment. Na, mire visszaért én már javában szívtam a gázt, és már annyira a vége felé voltunk, hogy nem jött szóba a gerinc érzéstelenítés. A gázmaszkot Ati tette a fejemre, mikor szóltam, hogy jön a fájás, így valamivel elviselhetőbb volt a fájdalom. Biusnál is szivogattam ezt a gázt, de ott nem helyesen, mikor jött a fájás már nem volt erőm szippantani, így most mikor már éreztem, hogy fájás lesz, már szívtam is. :) Persze egy idő után nem sokat hatott. Egyszer a doki adatott be Nospa injekciót is, hogy hátha jobban tágulok, mert vastag a méhszájam. Akkor mondtam neki, hogy egy órán belül szülünk, mert már jönnek a "Jaj, Istenem" fájások. :) Az orvosom nem hitte, hogy egy órán belül megszületik a baba. Viszont nekem lett igazam. Rá 45 percre már kint is volt Dorka! :) 10/10-es Apgarral! Biusnak 8/10-es volt, de jobban meg is szenvedte ő is azt a 11 órát, míg Dorkánál így végül csak 7,5 óra volt az egész. :)
Mikor visszahozták még a szülőágyra Dorkát, akkor ahogy néztük Atival, akkor Deja Vu érzés tört ránk, hiszen mintha Biust látnánk. Hihetetlen, hogy mennyire egyformák. Végül is mi vagyunk a szülei mindkettőnek, így természetes, hogy hasonlítanak, de hogy ennyire! :) Még a sírásuk is egyforma. Vagyis, mikor Bius ilyen kicsi volt, ugyanígy sírt. :)Klóngyerek :)
2011.06.07. kedd, 15 óra 15 perc;
3400 gramm és 56 centi! :)
Végre itthon:
2011.06.07. kedd, 15 óra 15 perc;3400 gramm és 56 centi! :)
Végre itthon:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése