Mikor Dorka megszületett teljesen ugyanúgy sírt, mint anno Bius. Aztán ahogy jobban megnéztük láttuk, hogy ugyanúgy is néz ki. Mintha klónoztuk volna Biust. :) Ginára is nagyon hasonlít a két lányka, igaz ő egy kicsit más volt, benne jobban láttam magamat is, míg Bius és Dorka inkább tiszta apja. Igaz Gina orra is Atié volt, olyan jellegzetes turcsi.
A blog oldalán lehet látni Bius és Dorka egynapos képeit, hogy mennyire hasonlítanak. De csináltam két olyan képet is ahol hasonló ruhában vagy pózban vannak és látszik, hogy tesók. :)
Bius először tv-n keresztül látta hugicáját a kórházban, aztán mikor már haza mehettünk megvolt az első találkozás az autóban. Amíg a hasamban volt Dorka, akkor is elköszönt este mindig tőle Bius, illetve mondtam neki, hogy azért vagyok a kórházban, hogy a hugi kibújjon a pocakból. Egész jól megértette és örült, mikor meglátta Dorkát. Rögtön a kezébe akarta fogni. Mikor hazaértünk akkor is már puszilgatta, ölelgette, mondogatta neki, hogy picim, édesem. :)
Persze az első fürdetésnél hiába mondtuk, hogy jöjjön segíteni, valahogy nem tudott mit kezdeni magával. De másnap már ügyesen jött segíteni és megmosta hugicája pocakját, lábát, így nem volt már féltékeny sem.
Persze az első fürdetésnél hiába mondtuk, hogy jöjjön segíteni, valahogy nem tudott mit kezdeni magával. De másnap már ügyesen jött segíteni és megmosta hugicája pocakját, lábát, így nem volt már féltékeny sem.
Arra kell néha vigyázni, mikor mellé fekszik, hogy ne üljön rá véletlenül közben. De egyébként nem irigykedik, sőt hozza a cumiját, segít pelusozni és még meg is akarná etetni. Felhúzza a pólóját, hogy hami. :D Éjjel sem ébred fel szerencsére a sírásra, pedig féltem, hogy így lesz. Dorka pedig edzésben lesz Bius mellett. :)
De édesek! Mara imádja a picibabákat, lehet, hogy kellene neki is lassan egy tesó? :-DDDDD
VálaszTörlésKöszi. :) Lehet, de csak rajtatok múlik. Hajrá! :)
VálaszTörlés